tél

hasító kéken
úsznak
vattacsomók
sárga fények
hideg

tél

olyan ez, mint egy nyűgös álom ... mintha nem engedné valami, hogy felébredjek ... mint, mikor álmában az ember csak futna, de az iszap/homok nem engedi ... hát ilyen érzés

mozdulnék, de nehezen megy

**********************************

békésen élhető életet, szeretetben

ezt kívánom

misztik

két becsukott ajtón keresztül is megérzi, ha a húst vágom

gyerek koromban azon nevettünk, hogy sikít talán a hús?
... az elsőnek nem is volt neve, csak úgy hívtuk: hús

még ez a kis idei is ott ugrál az ajtó keresztfáján kórusban követelődzve anyjával, nagyanyjával

ilyenek a macskák

izé ... íze

annyi nap nyűglődés után kissé talpra álltam
gondoltam sütök mézeset!
de, mivel nyár óta nem eszem lisztes-cukros ételeket, megcsináltam a mézest emígyen:
"közönséges" liszt helyett teljes-kiőrlésű rozs és tönkölybúza, kis kukorica liszt, és kis zabpehely

senki ne kérjen tőlem receptet (°°)
a mindenhol föllelhetőt alakítottam át, csak a cukorból tettem kevesebbet, mézből és margarinból többet ...

nagyon finom omlós lett
viszont nem szép ...
még kísérleteznem kell, hogy a vastagság, a sütéshő megfelelő legyen

utólagosan a recept:
1 kg liszt (40 dkg teljes kiőrlésű tönköly, 40 teljes kiőrlésű rozs, 10 dkg kukorica, 10 fehér)
25 dkg cukor
1/2 szódabikarbóna
4 tojás
1/2 margarin
40 dkg méz
margarin+méz melegítve olvadásig, majd az egészet összegyúrjuk

kinyújt, kiszaggat/megformáz, süt
első tepsi kb. 8-10 perc, aztán kicsit kevesebb

vigyázat! eleve barna, hamar megéghet
... én alulra szoktam rakni lángelosztó vaslapokat, hogy ne égjen meg az alja - régi a tűzhelyem, csak így lehet szabályozni

mostanában

annyit bizonytalankodik a gépem, mint én
lehet, hogy ilyen csöndes maradok egy darabig

hm ...

nem kommunikatív

ez van2

vízcsövek kicserélve, tudom mi honnan hová...
nincs sehol sima, masszív talapzat, hogy a felszerelés a helyére kerülhessen

akkor most kőművest keresek - de gyorsan
szép burkolatról továbbra is csak álmodhatok

ez van

egyszerűen képtelenség, hogy egy ötperces vizsgálat miatt adnak 1 hónap múlvára időpontot, aztán a kiírt (koradélutáni) időben a harmadik órában is még csak remény, hogy jön az orvos ... nem tudtam kivárni mire elkezdődik a vizsgálat ... voltak ott olyanok is a várakozók között, akik 11-től vártak rá ...
így idén már nem is kapok időpontot - magamtól kell rendbe jönnöm ... ha nem, akkor meg úgyis foglalkoznak velem - talán :-/

még jó, hogy nincs komolyabb bajom

november

kicsit megborult az időjárás ...
a múlt héten gyönyörű, október elejei idő volt, szerencsére, mert most volt az őszi szünet az iskolában. Peti betegen érkezett, de aztán nagyon élvezte az ittlétet, a napsütést.

most nyúlós köd van - de még enyhe a levegő
... hát a fűtés miatt sem mindegy

sarokpont

Álomi Balekképzőt végeztem kitűnő eredménnyel, végeztem.

Pályamódosításra van szükségem!

tűz és víz

hideg és meleg, kint és bent
úgy tűnik nekem vissza-visszatérő, megoldandó feladat
és most a levegővel is gondom van



egyébként a csőtörést kijavították, már "csak" rendet kell csinálni (burkolatok, berendezések, festés, stb.)

hm

az éjjel eltörött a melegvíz cső a fürdő és a konyha közt.

telik-múlik

az idő már csak ilyen ...
szerencsére napos, csendes
lábadozom, sikerült átjutnom ezen a náthás-köhögős időszakon... én győztem :-)
sokat ülök a napfényben, ölemben macska
nézek ki a fejemből: idén megint sok ibolyával köszöntjük az elmúlást.

persze

megint nem ért ide a szerelő ...
majd holnap

most éppen náthás vagyok -
nem esett jól a pirosvonat agyonfűtött, légkondis levegője

namármost ...

Az történt: lehet, hogy tönkre lesz még az idén a kazán. Most beszéltem a szerelővel, hogy mindenesetre jöjjön kedden (ne hétfőn, mint először mondta), és tisztítsa ki, állítsa be az égőfejet, és - lesz ami lesz - beindítjuk a fűtést. Ha mégis kinyílna a kazán (mer'hogy szivárog valahol a víz), akkor gebaszvan, és venni kell egy újat, ha meg nem, csak szivárog tovább csendben, akkor tavasszal újítunk. Marcival átbeszéltük az egészet.
Hát, előfordulhat, hogy fázni fogok - de erősen - a télen ...
Míg hosszasan nem laktam itthon - úgy tűnik -, nemsokat foglalkozott a fűtéssel senki.
Illetve ... nemnagyon megoldás-centrikus, a feladat-lepattintás ("én megmondtam", és "itt az ideje felnőttként, előre gondolkozni") ...
... ha már így történt, akkor a cinikus vállvonogatás helyett, mégiscsak össze kéne fogni ... bár, akinek van hol melegben telelni, annak mindez nem fontos.
Hm ... nekem sem volt az, míg nem jöttem vissza.

hát ennyit erről

tegnap - ma

volt néhány szép nap, most hideg van
kaptam egy szagelszívó/párátlanítót
és ez jó

azt még nem tudom, miként lesz a fűtés ...

itt az ősz

Ma nézegettem, hogy mennyibe fájna nekem egy fényfésű, hisz - az igencsak aktuálissá váló - fénykezelésre, már elég macerás lenne járnom Budára.
Amikor először gondolkodtam a megvételén, kb. 67 ezer jómagyar forintba (ez még 2008 telén volt), de most, 110 ezerbe kerül!

hát nagyon fájna ...
és nincs a környéken semmi ilyesmi.

esőnapi Szelim-nap

szombaton, zuhogó esőben (bár ezt, csak miután lejöttünk az erdőből, észleltük igazán), volt az első „Szelim napi regélő”, történelmi játszótér a Turul-madár tövében, a parkerdőben. Szeretnének hagyományteremteni a szervezők, jó ötlet, csak nagyon kellett volna hozzá a jó idő is...
Szép az erdő esőben, sosem gondoltam volna, hogy ilyen :-)



Szerencsére jól öltöztem, gyapjú gúnyába. Szinte semmit nem éreztem a párából, vízből ... igaz, még időben egy fából tákolt esőbeálló alá húzódtam a szerszámmal.

nahhh

aztán mégis sikerült zökkenőmentesen a hazacuccolás.
Igen! Nagyon klasszak a gyermekeim!
Így, most szombat óta sakkozom, hogy mit hová is tehetek, no meg a fengsui, és az élhető tér, stb.
Alig várom, hogy felvethessem az állványomat, alapanyag aztán van sok ...




a fekete üröm és a parlagfű
(az ürömnek kissé durvább a levele /a fonákja világosabb/, és besötétedik a szára, erőteljesebb, magas növény, a parlagfűnek selymesebb az összhatása, kisebbek a magok is, hosszúkás marad a mag/virág része, és zöld, ill. sárgás lesz a szára, ha megnő ... az egész légiesebb)

Közben parlagfű-irtottam. Csupa hólyag a kezem ...
A bosszantó az, hogy pucolom a területet, huzigálom a gyomot - a nagy része persze nem is parlagfű, hanem fekete üröm - és akkor látom, hogy nem is a mi területünket lepi el, hanem az bizony az út menti közterület! Az út másik oldalán levágták, itt meg nem, közben meg minket figyelmeztettek ... Mire megtaláltam a telekjelző karót, addigra kiirtottam a közterületről a gazt. A saját területen is van, de egyáltalán nem annyi, hogy azért feljelentés kapnánk ... bahhh ... persze az útról csak a derékig érő dzsuva látszik, és nem szép dolog így elhanyagolni egy területet!
Ja...

Aztán most ért utol egy olyan álláslehetőség, amit pont egy éve kellett volna kapnom.
Hhhhhm ...

asszem

megint nagyon hülye vagyok ... de legalábbis elbaltáztam

ennyit a kommunikáció fontosságáról


még jó, hogy kedvelnek az égiek ... és a földiek

Tihany

voltam :-)
Elméletileg négy napot, de gyakorlatilag két és felet voltam Tihanyban.
Volt gyönyörű, nyáridő, aztán hirtelen bezúduló őszi is... fürödtem is, és meg is áztam... sokat sétáltam, és nagyot pihentem.
Jó volt!
A képet barátnőm készítette, ez már a nagy eső után volt, a séta előtt.

varázslás

koszlott falra kent
fehér virág, vonalak
betakart romok

holdtölte

ezüstös tálam földre téve
hogy lássam a holdat benne
kezem-arcom megmosván állok
szárítkozom felhőhullámos fényben
- ott balra egy csillag kandikál -

hangos lefetyeléssel a macskák
szerencsehozó vizem isszák

nyárvégi kép

a napsütésben
pókháló támpillérnek
dőlő házfalak

macska-ballagó
neszezéssel jön az ősz
már hűvös az éj

visszaolvas

nézegetem visszafelé a blogomat (egy új apropó miatt), és látom, hogy sok kép hiányzik a szöveg közül, amitől kissé kevésbé érthető az ...
újra kell csatolnom azokat, így kis türelem (ha, esetleg valaki visszanézne, utánam szeretne járni :-))

a helyzet szinte változatlan ...

kicsit haladtam:
nagyobb a tisztaság - van már porszívóm, és sikerült penésztelenítenem a textíliákat, szekrényeket, jobb a levegő a lakásban, és az udvaron is jó tartózkodni - igaz, mindez csepp a tengerben ...
fürdőszoba még mindig nincs, hőszigetelés szintén, és kályhát sem tudtam még venni
és vége a nyárnak! pedig még csak most fogok menni igaziból nyaralni, néhány napra ... hja

a helyzet

Pétert leadtam - a nyaralás nagyinál projekt befejeződött.
Boldogan rohant haza (én meg cipekedtem, mint állat), végre a új-régi lakásba. Nagyon pöpec fiúszobája lett!
Most teljes gőzzel nekiállok a lakásom télbiztossá tételének!

...
azért én élveztem a Bécsi úti életet, még-ha olyan zajos is volt ...

12. KÉP-ZE-LET

12. KÉP-ZE-LET Nemzetközi Szobrász Szimpózium záró hétvégéje
Helyszín Tatabányai Múzeum - Bányászati és Ipari Skanzen, Tatabánya, Vágóhíd u.
augusztus 1., vasárnap 16.00 óra - Laura Brown, Rick Brown, Lois Viktor, Mata Attila, Szilágyi Erzsébet, Varkoly László művészeti alkotásainak bemutatása
17.00 óra - TUNDRAVOICE koncert
18.30 óra - AranGuru koncert (Mike Zsolt-dobok, Schneider Zoltán-gitár, Patyi Sándor-basszus, Vadász Krisztián-billentyű, Zsemlye Sándor-sax)

Na, elmentünk Petivel. Találkoztam néhány régi baráttal, beszélgettünk erről-arról, ki hogy húzza-tolja a szekerét ...
Peti nagyon élvezte az egészet: megnéztük a régi bányagépeket, aztán a fémszobrászok alkotásaiból nyílt kiállítást. A csúcs neki, az ipari/háztartási hulladékokból készült hangszereken játszó Tundravoice volt. A műsor után elmenőben, az egyik muzsikushoz oda is szólt, hogy nagyon jó volt a műsor, nagyon élvezte!
Hm... 8 éves éppen múlt a kölök ...
Gyönyörű idő volt, barátokkal találkoztam ... és mégis annyira kifárasztott a nap, hogy most szinte sírhatnékom van. Néhány napja nagyon hamar eltűnik estére az energiám.

nagy elődök nyomán

Előkerültek Apja és a Bátyók gyerekkori rajzfüzetei, így Péter két napja csak rajzol: autókat, képregényszerűségeket Lackó (apja), labirintusokat András, és gépeket Marci hatására...
... és újfent sajnálom, hogy nem tudok képet mellékelni.

felfedező

Peti, ma a google térképpel játszva, egyszer csak közölte velem, hogy ő felfedezett valamit: valamit, ami lehet, hogy a mennyország kapuja(!), de biztos, hogy valamit felfedezett! - ezzel rámutatott egy hófehér mezőn, egy hófehér téglalapra (-70° 9' 15.01", +87° 48' 3.25")
...
(megnéztem, alighanem egy pixel-hiba a felvételen - asszem -, de megbeszéltük, hogy tán kutatóállomás is lehet...)

kinagyítva, nagyon kinagyítva, szépséges, sugárzó az a valami
... hátha igaza van!

rádió

Péterem ma délután Wagner: Lohengrin-jét hallgatta.
A Bartók-rádió közvetítette a bayreuthi Festspielhaus-ból.
Az történt ugyanis, hogy csak úgy bekapcsoltam a rádiót, és szólt, én meg kimentem a szobából... a gyerek pedig ottragadt, hallgatta a meséjét, aztán a zenét... (meg is feledkeztem róla) Hosszú idő után jött csak elő, hogy ő "milyen jó zenét hallgatott!"
Aztán este még az interneten rákerestünk és ismét meghallgatta az első és az utolsó felvonás nyitányát.

azért... történt ez+az

pl. az elmúlt időszakban újból háziasították első gyermekem
(publikus képek később)
s, mivel az ifjú házasokhoz az előző nap betörtek, és amit hirtelen felkaptak el is vittek, jelenleg az a fényképezési lehetőségem sincs, ami eddig volt, jelesül Peti kis gépe...

aztán sikeresen szétvertük a fürdőszobát...
no, a befejezési folyamat még tart, mert időközben mindenféle "Kőműves Kelemennék estek ki a falból" (by Ami)
DE! a fürdiben már nem folyik feleslegesen a víz! - most a konyhában kezdett a csap csöpögni ...
hm...
mivamáááá!

Ma

... már látom, hogy kár volt beleártani magam az ő dolgukba, hisz én nem békélhetek meg egyikőjük helyett sem, így aztán most nekem kell megbékélnem mindezek következményével.
De így olyan hazug továbbra is a helyzet/helyzetük/helyzetem!
Az egyik elringatja magát abban, hogy neki jó a viszonya a másikkal (de akkor miért nálam lakik?), a másik azt hiszi, hogy így minden rendben (holott rendszeresen szólok, hogy nem), én pedig folyamatosan veszítek az erőmből...
Na ez van...

szárad

a ház
akkora a meleg, hogy a hatvancentis falak és a keletre néző ablakok ellenére is 27°C van a lakásban
nappal csukott ajtók, résnyi ablakok, ventilátor
ahogy szárad a vakolat, úgy pereg
a nappaliban különös kép keletkezett a falon
nem tudok most fotózni, így lerajzoltam:

a folt "feje" egy kerek tükör
egyébként nem kicsi, olyan nagyobbacska gyerek méretű

bizton málló körvonalak

most már van villanyom
ma kiszállították az új hűtőt
a hétvégén jön a vizesember, hogy megbeszéljük az átalakítást
jövőhéten a villanyosember, hogy további javításokat eszközöljön
NNNa
(naon fogy a pénzem)

de a cuccomat még mindig nem tudom elpakolni, és hazahozni a betyárbútort

... idővel ...
csak nem mindegy, mennyivel :-(

vakáció

avagy,
hogyan szelídítsünk elvadult kiscicát!



persze fénykép akart lenni, de nem vettem észre, hogy videón áll a készülék ...
s, mivel ez az első mozi amit készítettem és ide föltettem, nem is tudom, miképpen fordíthatnám talpára a képsorokat :-D

asszem ...

nagyon élvezem, ha együtt a három fiam, itthon

sika

ső, sika ső,
mindig esik az eső!

este sokáig világos van ... volna

együtt olvassuk Süsü a sárkányt - napközben Peti bogarássza a betűket, aztán este elmesélem neki
most ez a kedvenc meséje

csiga

eltelt egy hét...
csöpögött, zuhogott, aztán esett
néha napsütötte szünetekben frizbi a dombon, séta, és persze takarítás mindenütt

nagyokat alszunk

alább

vagy a láb

...ha valami három lábon áll az stabil ...
de bármelyik kiveszi magát alólam, akkor borulok

ó, ha varázslatos körtefa láda lehetnék!

A hónap mottója: „Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.”

egyik lábam itt a másik ...

kupacolok, zacskózom, dobozolom a lomjaim
kéthét múlva tabula rasa ... addig hétvégente újra jelölöm a határaimat - harcok árán is
„teher alatt nő a pálma” ... teherbíró nő?

bukta

Ma akkorát estem, mint egy ólajtó ...

Utoljára akkor történt velem ilyen, mikor kétéve fölköltöztem. Előtte Erdélyben voltam kirándulni, akkor leestem egy lépcsőt (billegett) a szamosújvári templomban. Majd' egy évig építgettem vissza a bokámat.

Most megint költözni készülök ... vissza az öreg házba.

... nem lett semmi bajom, csak fura érzés.

májusi eső ...

de, hogy mennyire ér aranyat, azt még nem tudom

most kicsit izgulok, meddig ázik még a régi ház fala ...

:-)
állítólag, már nem ázik.

szülinap

Peti

Szélutca megint

http://artportal.hu/lexikon/muveszek/zemlenyi_csaba
na ennek az embernek a kiállítás megnyitóján voltam tegnap
tetszett.

Kőszeg

most csak rögzítem, voltam Petivel Kőszegen. Ballagáson.

Húgom és lánya

Az idő jó volt, szeretteinkkel is jó volt együtt lenni, a várost most sem sikerült megnézni ...

Borzalmasan hosszú volt a vonatozás, főleg visszafelé.
Minden szépjóság közepette majd' végig migrénes fejfájásom volt.
... ja, Peti fotózott a ballagáson.

sötét

Voltunk tegnap a láthatatlan kiállításon 

http://www.lathatatlan.hu/

Fura élmény volt ... egyszerre fals - mert amikor a láthatatlan élővilágot szerették volna bemutatni, csak a hangokkal sikerült valami ... minden élőnek hője, az egész világnak intenzív szaga van, és a műanyag tehén, az üres baromfi ketrec az hamis volt - bár valószínű hülyét kaptam volna, ha ott élő állatot tapintottam volna - ugyanakkor megdöbbentő volt a kiszolgáltatottság érzet! Tapogatva felismerni mindent ...

Szerencsére nagyon kedves, bizalomkeltő emberek vezettek, fogták meg olykor a kezemet/kezünket. A különös kirándulást egy fekete világban, hosszú beszélgetés zárta egy láthatatlan nappaliban ücsörögve. Meséltek magukról, vágyaikról. Emberek voltunk a sötétben

... és megint nem egyenrangúak, mert itt ők magabiztosak.

:-) Péter a maga mindjárt nyolc évével rövid időn belül szabadon felfedezett mindent, "futkosott" az ücsörgő, enyhén szorongó felnőttek között. 

elhúnyt

"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az"

                                                                                            Popper Péter

van képem

hogy ide rakjam:

első séta a napsütésben (Marci apa, Zsóficica, Tamara anya, Ági nagyi)

ezeket a képeket Péter készítette sok-sok macskás és virágos kép mellett :-)

húsvéttól választásig

tartott a tavaszi szünet.
A húsvét hétfő még szutyok-esős, szeles volt, de Zsófi meghozta nekünk a tavaszt!
http://iwiw.hu/pages/image/imagedata.jsp?imageID=167074461&userID=9087744
ugyan csináltunk mi is képet a Kisasszonyról, de azt még nem tudom ide berakni.

Petivel kiskertet készítettünk, kerítéséhez málnát ültettünk, a tájházban kiállítást javítgattunk/rendeztünk ... voltunk tájház-konferencián, hallgattunk vidám szlovák népdalokat, aztán estig játék a kertben, majd alvás sötétedéstől világosodásig - nincs villany a házban - és most roppant kipihentek vagyunk!
Holnaptól iskola.

Szélutca

tegnap volt megint megnyitó
Sajnos a közelgő ünnepre való tekintettel igencsak szűkkörű, viszont bensőséges hangulatú volt ez a megnyitó.
Sejben Lajos - egy srác a múltból érzetet sugározva perdült elénk, és hozta köveit, merített/préselt papírjait.
Szerettem az ottlétet.

http://sites.google.com/site/sejben/kisplasztik%C3%A1k
a művész honlapja


... persze a legjobb a napban, hogy megszületett Zsófi, a kis királylány!

volt sokminden

és semmi szokatlan ...
tipródom ...
öt napot voltam „otthon”: kissé összeráztam, letisztítottam a szlovákházi képanyagot, a paravánokat újra tapétáztam, most még kiszedem a feliratokat szlovákul és magyarul - tíz nap múlva országos, nemzetiségi konferencia lesz, arra kell, hogy mutogatható legyen ... jövőhéten még a kézműves munkákat is kiállítássá kell rendezni, a textilgyűjteményt tisztítás után a helyére tenni ...
közben kicsit az udvart rendezgettem, a fűszerkertben pótoltam a növényeket, megreguláztam a vadrózsát, a rózsákat, sásliliomokat, a fűben a hepéket és a hupákat, mert az autók mindig kitúrják...
Marcim rendezgeti a lakást, a babaszobát, Tami pocakját kétkézben tartva, elmerengve nézi ügyködő párját - várjuk a kis Megérkezőt

****
aztán visszatérve a csendesből a zajba
Peti reggel, suliba menet a buszon végig fogta a kezem, cirógatott és cirógattatta az arcát ...
mégiscsak hiányoztam neki

gyorsító

A minap láttam egy műsort a táplálkozás-problémás gyerekekről, valamelyik ismeretterjesztő csatornán ...
Ott volt, hogy van olyan trükk, hogy étkezés közben - de akár csak ülés közben - a gyerekek mocorognak, a lábukat rázzák. Így felgyorsul az anyagcseréjük, és mégsem épül be mindaz, amit gondos felügyelet mellett megetetnek velük. A filmben többször rájuk is szóltak, ha így tettek.
Nos ... kipróbáltam ...
:-)

nézem

... hát nem ír senki?
én sem.

visszavonhatatlanul itt a tavasz

újhold

március 15. Nap süt, szél fúj ... de a hajam még mindig tart!

fura álmom volt: megújító (fiatalító, tisztító) kezelésen voltam, aztán a mosogatóban megmostam a kezem ... erre mérgesek lettek rám, hogy az nem eu szabvány ... hazaküldtek ... velem volt a Gyerek, de nem emlékeztem, hol van a "haza menni" ... egyszerűen nem emlékeztem a lakásomra, csak arra, ahol sokáig éltem, a kertre, fölötte a csillagos égre..., de az már rég nem az enyém ... a Mesternőm jött velem szembe, és számonkérte, hogy miért állok mindenhez így hozzá: sosem viszem magamtól tovább a vállalt, közös dolgokat, csak azt végzem el, amit kiszabnak rám, illetve időnként lelépek, és csak a saját kis dolgaimat bütykörészem, amiket amúgy, magam nem tartok sokra...
... és nem találtam a hazautat.

tavaszváró

kissé összemosódó napok ... fázósan

bár volt benne szombati videó nézés a Ludwigban, vasárnap az opera Hidegkúton ... élveztem mindet, de valahogy rányomta bélyegét napjaimra a szinte folytonos szédülés, mindenben és mindent bizonytalanná téve ...

pedig úgy elkerülném az orvoshoz-menést, a kivizsgálást!

ma megint tíz óra alvás kellet, hogy összeszedjem magam

emlék

34 éve ilyenkor már a folyosón tipródtam...
annyira vártam, hogy már nem is éreztem semmi mást

ez egy furcsán kedves korszak volt...

aztán volt megint kiállítás megnyitó, este a Szél utcában.
http://tar.infotars.hu/np959/
...itt olvasható az alkotóról.
Jó hangulatú megnyitó volt.
A képanyag amolyan bősz-magyar-sámán-férfilélek, erőteljes, tiszta színekkel, vibráló ecsetvonalakkal. A sámánszék/oltár néven jelzett tárgyak - amolyan "beszélő", SZÓ-székek tetszettek leginkább.
(a beszélő madarak motívum kapcsán... jelen esetben "Isten szól hozzánk – mi szólunk Istenhez" érzet bennem)

intermezzo:
Az est végén, búcsúzáskor oda jön hozzám a Mester és puszi-puszi, mosolyogva elköszön.
- Ismered? - jön a kérdés.
- Nem - mondom hamiskásan -, csak szépek a színeim (ez ma egy megjegyzés volt), és ezt egy festőnek kell tudni értékelni!
A mai nap hajat mostam.

a tegnap

az jó volt!

érdekes, hogy úgy izgultam a sikerért, mintha az én érdemem lenne ...
ez olyasmi, mint amikor - annak idején - kitaláltuk  az instant galériát, az ünnepélyes megnyitó-bezáróval
bár ez most két hétig megnézhető :)
különös ... a szereplők ugyan mások, de a kör ugyanaz:
taposni a hegy derekán körbe a szerpentinen fölfelé (rajtunk taposnak, és mi másokon), és tudni, hogy nem most lesz a csúcs ...
de - valóban az a csúcs amire vágyunk, vagy már rég elfelejtettük a valódi célt?

mától elkezdtem az utolsót az első ötvenből ...

http://www.youtube.com/watch?v=x2sd8UMUaIk

ez - most - nagyon tetszik 

lehetetlenkedős

Belegondoltam abba, hogy ha hazamegyek, akkor megint kerülgethetem, hogy szinte mindenbe beleszól (illetve nem, csak deprimáló a jelenléte), holott - úgy mondta -, már mindenki élje a saját életét ... én nem tudom élni a magamét, ha nem tudok lezárni egy már rég nem közös életet úgy, hogy abból normálisan tudjak kijönni!
A látszat-jópofi az nagyon civilizált, de nem normális, főleg ha közben az embert a hányinger kínozza ...
A keserűség - amit a visszatérése utáni évek okoztak - az, nehezen szűnik bennem.

Az eltelt majd' két év alatt sikerült ismét meglelnem a derűmet.
... és mégis ...
egy párperces - ártatlannak tűnő - beszélgetés utóhatásaként most rohadt ideges lettem, és nem tudok aludni.

végre

Napsütés!
volt néhány nap erős árnyék rajtam ...

napsüt

Bevittem a suliba a szőnyeg utolsó darabját.
A másik kettő már igencsak megérett egy tisztításra ...
A tanítónő kérdezte, hogy kimosható-e, mondom persze, csak valami ipari méretű gép kéne hozzá, hisz elég sok anyag van benne ... nehéz, nagy.
Csak itthon jutott eszembe, ha kiviszik a tiszta hóba, akkor sokat lehet rajta tisztítani - eleink ezt már tudták :-)
Ott az iskola környékén még akad is tiszta hó.
Ja, és még élveznék a gyerekek is!

Tegnap Petivel "köveztünk" délután. Egyenként átnézte nagyítóval az ásványokat, becsomagolta darabonként, hogy ne töredezzenek.
Hihetetlenül boldog volt!
Most van egy nagy, cipősdoboznyi "gyűjteménye". Elcsaklizta a nagyítóm, és egy ásványokról szóló könyvem, ezt mind berámolta a polcára.

Ja, még szombaton voltam ásványbörzén :-)

végre

Na elkészültem az utolsó darabjával az iskolai játszó-szőnyegnek!
Készítettem egy virtuális egybe-képet (hála kedves Photoshop), mert már két darabja nincs itt, hogy egyben lefényképezzem.


Persze, kell még huzigálnom a széle-szálakat vissza (eldogozás), de remélem holnap reggel vihetjük, és birtokba vehetik a gyerekek :-)

Ilyen lesz (valószínű), ha együtt lesznek az évszakok: a hidegek, melegek és a fény

jeles nap

volt valaha nekem ez a mai nap...
mint érzés megmaradt bennem ... aztán keresnem kellett az "idő" címkés zsákban, hogy a medvés hiedelmen túl is miért jeles ez a mai nap?
aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon múltidő ...

végül is nem baj :-)
három igen erős érv van, ami miatt megtartom a zsák mélyén!

hát nahát

van nekünk ez a szavunk: pocsék
nézem a margarin dobozán a szlogent


na azt hiszem ebből a szóból eredhet - „poĉetak”,
illetve ezzel lehet rokon ...
és jól megváltozott az értelme (°-°)

az élet dolgai

ma észrevettem új, kis halat ... lassan sodródott a felszín felé, de élt - nagyon kicsi, még átlátszó volt ... aztán bekapták a nagyok

kicsit szomorú lettem
pedig tudom, hogy ezek ilyenek ...

nem kirándulós

Most így nézünk ki ...
A mai összes szabadtéri program törölve - nem csak a sztrájk miatt (persze amiatt is ilyen a levegő).
Jövőhét nagyon strapás lesz, ha így marad hosszasan ...
Estére meglátjuk!

Találtam egy rám jellemző képet, pakolgatás közben.
Most jó visszagondolni a kertbenülős napokra :-)

szőke

Hogy mi a különbség a szőke és a vörös nő között?
Szinte semmi ...
... esetleg annyi, hogy azért vörös, mert szégyenli magát ...

mit is mondjak ...

ballagtam a kiállítás megnyitójára, téli, kora esti félhomály, sárga lámpafény ... olvasom a táblát az utca sarkánál: FOGSOR ... hm ...hát ez nem a Szél utca?

a kiállítás egyébként nézhető, bár igazából van mit fejlődnie az ifjú titánnak...

búék

ja - ezt kívánom mindenkinek!
magamnak meg sok erőt ahhoz, hogy meg is csináljam mindazt, amit kigondolok...

nagy :-)

Nagy a tél,
nagy a hó,
nagy a sár,
nagyanyó.

(városi népköltés)

Luca nap

nem, ma nem kezdtem semmi újba, nem fontam, szőtem, varrtam ...
csak egy kicsit pakolásztam, ablakot töröltem.
remélem, ez nem rossz ómen :-)

télbe fordul

lassan télbe fordul a város...

Ez a tél nem olyan, mint álmaink tele ... ez maszatos, ködös.
Esik. Ami persze jó, hisz ettől tán kevesebb lesz a kosz a levegőben, a lakásban, és tán kap elég vizet a föld...
Voltunk kissé náthásak, kissé köhögősek, nyűglődősek, álmosak...
A hétvégén elmentem Petivel Tatabányára mikulásozni. Olyan tiszta arrafelé a levegő (! - a város a „piszkos 12-be” tartozott még nem oly' rég), olyan csönd van a házban, hogy este 9-től másnap 3/4 11-ig aludtunk!

napos

és lapos ez a mai nap.
Nyomi vagyok, és nem megyek találkozni a HH-ba.
Szőni akarok, nem beszélni róla.

kaláka

Tegnap volt a Kaláka 40. szülinapja, ünnepi koncert. A délutáni előadást Petivel megnéztem, nagyon élveztük.
Emlékszem, mikor még - valamikor 71-ben - a Népház ifjúsági klubjában voltak, mint vendég ... még a Mikó volt a negyedik, és beszélgettünk, muzsikáltak nekünk ... Akkor még csak sejtettük, hogy nagyon nagyok!
Aztán az ő zenéjükön (is) nőttek föl a gyerekek, s szerették meg a verseket.
... boldogan énekeltem velük.

napok óta

bedugult füllel lézengek...
Tegnap, hogy kisütött a Nap, kicsit én is kivirultam. Voltam sétálni, beszélgetni, néztem kiállítást, és kaptam segítséget kisebb nyavalyáimra.
... most, hogy beborult, nekem is felhős lett minden.
Azért, megvagyok.

nyűglődés

igen, kicsit elkapott ...
No nem vagyok náthás, meg ilyesmi, de érzem itt-ott, és ez eléggé visszatart a röpködésben.
A gyerek is betegeskedik, de ő sem olyan igazán, csak éppen határeset. Így aztán egymást nyösztetjük.
Tényleg van bennem egy rakás gyerekesség ...
Ma kaptam Xtól egy csodás almatorta receptet, aztán azt ma gyorsan megcsináltuk. Ettől végül nagyon derűs lett ez a borongós vasárnap.

fény-fürdő

Ismét elkezdtem a fény-fürdő kúrát
( http://www.tomesa.hu/magyar.htm ).
25 kezelést kapok, ez heti 2-3 alkalommal kitart január közepéig :-)
Lőttek ismét a téli depimnek :-) - tavaly is átsegített a sötét időszakon. Igaz a bőrömnek csak rövid ideig használt, de határozottan jobb lett általa az életem. Nyár óta használok egy jókis kenőcsöt (Pso-rooz), no és most hozzá a fürdő... ez már biztosan látványos eredményt hoz!

... az azért furcsa volt, hogy a vérnyomásom 150/90 volt amikor megmérte a doktornő a kivizsgáláson, holott teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok s voltam mostanában.

Egyszerűen jól érzem magam.
„Ma jó napom-pom-pom ...” :-)
Bevittük Petivel az elkészült szőnyeget

szőnyeg

Elkészült a második szál is a suliszőnyegből.
Mivel az elsőt már használják a gyerekek az iskolában, összemontíroztam a látvány kedvéért.
Holnap reggel - mikor megyünk Petivel iskolába -, bevisszük.

ehh

már megint az értékrendről ...
Nézegetem férclandot - http://fercmuvek.eu/ . A mostanában feliratkozott fanyűvő "szobrait" nézegetve berzenkedek. Talán én látok rosszul?
Borzalmasan dilettáns ábrázolásmód - ez a szint túl van már azon, amit naiv-művészetnek neveznek -, éretlen képi világ, szinte gyereki (lehet, hogy egy kölyök az alkotó?) az viszont látszik, hogy ért a fához, a faragáshoz.
Azt nem értem, hogy miért szégyen egy jól faragónak a tisztességes, használható tárgyak művészi fokon készítése?
Miért akar mindenáron szobornak hitt, haszontalan tárgyakat készíteni?
A szobroknak, faragványoknak azon túl, hogy esztétikai élvezetet nyújtanak, értelmük is van, pl.: a karosszék oroszlánlába az erőt sugallja, a faragott fejek, angyalkák, szentek, mind feladattal felruházva készültek valaha. A modern térplasztikáknak is van valami jelentése, ha más nem, a forma letisztult harmóniája az anyagban ...
És igen, némely kinetikus-szobor is tetszik, az elme játékosságát hirdetve ... bár ez nekem sokszor csak dekoráció hatást ad ...

Kezdek vaskalapos lenni?

De nem :-)
http://www.juniorfritzjacquet.com/
kár, hogy olvasni nem tudom, de a képek!

kiállítás-megnyitón

voltam megint, az Ökollégium Artgalériában. Barátokkal.
Az esti beszélgetések után sokminden kavargott a fejemben a kép és tárgyalkotásról, értelméről és "értelmetlenségésről" ... aztán ez az egész elült.
Most már erősen rá kéne hangolódnom (sok idő), hogy leírhassam mindazt amit kigondoltam, leszűrtem.
... csak annyi ...
a "magas" művészeteknek nem kéne "leszólni" (GYÍK-műhely) az alkalmazott művészetet, hisz annak sokszor nagyobb szerepe van az általános kultúra életében, alakulásában, mint neki. Sokszor a "magas" művészet nem más, mint terápiás magamutogatás, brahi, kóklerkedés, amitől a sznobok beájulnak.
Ja, és roppant belterjes tud lenni (ha te szeretsz, és is szeretlek)...
Kár, hogy a művésznő egy-két tárgyával felült ennek a művész-fílingnek ...
Amúgy szépek a textilei, ám semmi különös ...
DE az általános kultúra szempontjából ez már jó is!

november

és esik, olyan szöttyögősen, amiből akár ónos vagy havas eső is lehet ...
tegnap találkoztam a szövős társakkal - havi egy szerdára összehívott minket, már végzetteket, Piroska (az oktatónk). Jó volt, Kati és Zsuzsa meséltek és vetítettek a gyergyóalfalui gyűjtőútjukról ... kicsit elirigyeltem tőlük ...

Megint eszembe jutott - az est kapcsán is:
Mifenének tanulok/tudok annyi mindent, ha valójában nem is tudok semmit (a gyakorlatban alig használok valamit az eddig tanultakból, legyen az néprajz, művtöri, technikák, bármi) ... pedig fontosnak tartom mindet, és még fontosabbnak azt, hogy a begyűjtött tudást őrizzük, tovább adjuk az utókornak!

kicsit olyan, mintha még mindig "aludnék" a "külvilág" számára, csak minimál szinten élnék ...
nincs különösebb becsvágyam, viszont hiányzik az "ünneplés" (nem is tudok ünnepelni)
mi törhetett annyira össze bennem (de már gyermekkortól), hogy folyton csak rejtőzködnék?

gyönyörű az idő

aránylag hideg, de verőfényes, melengető napsütés.
El kéne indulnom ... az utazáshoz most valahogy nincs kedvem ...
azt terveztem, hogy kimegyek a temetőbe ...

Most olyan fura, lebegős érzetem van ... Petinek őszi szünet, most nincs is itthon ... jövőhét már suli, és ez most olyan "lehetetlenül messzinek" érződik.

néha

elfeledkezem arról, hogy naplót vezethetek.
Persze semmi kényszer, csak mint lehetőség :-)

Hm... időközben bekapcsolódtam egy iwives párkeresősdibe ... vicces - bár máskor is próbáltam, de sikertelenül -, többen jelezték, hogy randiznának velem ... még egyre sem jeleztem vissza, illetve az egyik úriembernek megköszöntem, hogy "jól néz ki"-nek díjazott - hízelgő, főleg, hogy sokkal ifjabb, mint én. Asszem, nekem továbbra sem megy az ilyetén ismerkedés.

Töltöm az időt, már nem fázom annyira - kezdek átállni a télibb időszámításra.
Tegnap vásárlási roham tört ki rajtunk, pedig egyáltalán nem állunk fényesen. Elmentünk hármasban az Ikeába, eredetileg fénycsövet akartunk venni, de sokminden lett belőle, sok apróság, ami ugyan kell, de ki is bírhattuk volna nélkülük. Sütiztünk az étteremben ... végül lett egy pár magasszárú cipő is, hogy legyen a spanglis és a csizma között is egy lábravaló.

Hja ... rég engedtem meg magamnak ennyi könnyelműséget.

... el akartam menni taicsizni, de oda nem jutottam el ... hm

hideg

van
Fázom, és még nem merem bekapcsolni a konvektort ... kéne szőnöm, varrnom, de ezek olyan szöttyögős folyamatok, amik ilyen hidegben nem finomak.
Szigeteltük körbe az ablakokat, fóliafüggönyt tettem az erkélyhez, fújni nem fúj már a szél a lakásban, de a hideg az húz, főleg térdig.
A virágokat bementettem a lakásba (itt is, ott is). A leander dús virágait sorban "állva" csodálták a halak az akváriumból - azóta abba a sarokba húzódnak a fénycsövük alatt fázósan telelve.
Egyébként mókásak :-) - a szárítót is az akvárium előtt tudom elhelyezni, a száradó, tarka ruhákat is így bámulják: kissé fejjel lefelé, sorban állva néznek, bámulnak kifelé...
Van ki elalszik a halak nézésében - az egész zümmögő, lötykölődő kis világtól-, nekem felüdülés. Mindig történik valami érdekes... kicsit olyan kukkolós, de élvezem...

most, hogy sötétedik, bekapcsoltam mégis a fűtést...
12 foga volt a szobának!
érdekes... minél kevesebb fog van, annál keményebben harap :-D

elmúlt

legalábbis idénre ...
elmúlt a szép, meleg idő - bár volt olyan év ('98), hogy karácsony előtt aranyesőt szedtünk a bokorról (ami most is kivirágzott, de most még október van).
jövőhét közepétől hivatalosan fűtésszezon, és bizony akkorra már időnként 0 fok körüli hőmérsékletet ígér a meteorológia ...

rossz beidegződéseim vannak a hideg idő beálltával kapcsolatban ... hosszú évekig fagyoskodtam egy kellően fel nem újított, öreg házban a lehetőségek és a lehetetlenségek miatt - is ...

most kíváncsi vagyok, milyen lesz az idei ősz/tél!

október 8.

hazafelé a buszból kinézve látom, hogy a rendelő intézet előtt egy gesztenyefa virágzik!

ajándék

ülök az állvány előtt, napfényben fürdik a szoba, a pulcsi lekívánkozik rólam ... ajándék ez az idő

és ta-dammm

megint vagyok!
ennyi idő kellett, hogy Tököm(by Lesli) a saját tévedése miatt/után visszaállítsa a netet...

Az elmúlt időszak: szövés, pesztrálás, szövés
... volt egy kiállítás megnyitó is amit megnéztem, tetszett amit láttam (olyan nekem való, sok szempontból is) ... félszeg gyávaságból nem maradtam, nem ismerkedtem, nem barátkoztam, a kertek alatt hazasomfordáltam.

aztán ...
vannak dolgok, amit elfogadok, jogosnak tartok, mint igényt ... csak ne érintsen engem, ne legyen közöm hozzá!
A konfliktuskerülő magatartás előny lehet másokkal kapcsolatban, de önpusztító is ... belülről rág, ha mégsem tudom egyeztetni magamban a ki-hova, és mit-miért-et ...

évszakok

kész a szőnyeg első darabja!

70 cm széles, és kb. kétméter
ez a szárny a nyárvége-ősz-télelő


sok-sok rongy színenként, soronként válogatva ...

ez van

Hétfő óta iskola, és úszás megint - heti két alkalom ...

szép volt a megnyitó!
az emeleti nagyteremből - az óvónénik által nyitott - virágfolyosón át haladt a kis csapat, a saját termébe: diákok, tanárok énekelve, kezükben fehér virág, végig a folyosókon, lépcsőkön ... és a szülők, testvérek barátok is mentek az immár "csibéknek" nem nevezhető, nagy elsősök után.

most úgy érzem, szívesen lennék iskolás ebben az iskolában!
(egyébként nem szerettem iskolába járni)

ma befejezem a meseszőnyeg első szárnyát, a héten beviszem a suliba

évszakváltás

álmosság, borus reggel, enyhe nátha

tegnap 40 centit szőttem

****
aztán kisütött a Nap
ma nem szőttem, csak takarítottam, rendezgettem

kiállítás

csak annyi maradt meg bennem, hogy lírai és mégis férfias
formák, amit bárki megtalálhat, és ami megtalál (akár) engem ...

nem érzem rajta a szájbarágva heroikus történet-sodort, a világmegváltva-grimaszt

nem-szobrok ... lenyomatok, kihasított részletek, gondolat szikrák, érzetek
álomfogók
létfogódzók

aha

megint eltelt jónéhány nap, mióta írtam...
Arra jöttem rá, hogy sokmindenhez kéne kép is, ha már naplót vezetek, de képeket legfeljebb rajzolhatnék - mivel nincs jól használható (egymással kompatibilis) képrögzítő eszközöm.

A 20-i ünnepet csendesen, az állványom mellett töltöttem, este néztem a tűzijátékot az erkélyről, de csak kicsit, mert rájöttem, nem érdekel. Asszem bosszant ...
Tudom, hogy kell ünnepelni, szüksége van az embernek a kikapcsolódásra, az örömünnepre, de egyre távolabb van tőlem az ilyenfajta "parancsra" ünnep (s a legtöbb az) ...
Elmentem néhány napra Tatabányára, Lacusék - úgyis a Balcsiról arrafelé jövet - kirakták nekem Petit. Ez a néhány nap jó volt ... megint vasalgathattam a családi abrosz ráncait ... egyre nehezebb Mamával ... sértett énjével, ahogy rendezné a múltat, ahogy megbocsátana és bocsánatot vágyna ...
Látszólag friss és jól van, de olyan folytonosan helykeresősen búcsúzkodós ...

Petivel fölfedeztettem Micimackót!
Azóta ez az esti mese, már vagy harmadszorra kezdjük előröl - nagyon élvezi, érti a szófordulatokat, a humorát :-) ... hiába no: már elmúlt 7 éves!

Most a nyár utolsó vasárnapján eljutottunk kettesben Kőszegre. Nagy szeretettel fogadtak unokahúgomék, Peti is nyíltan, szeretettel fordult feléjük. Először találkozott a család ez ágával, kivéve Ritát, ki még a nyár elején volt néhány napot Tatabányán. Valószínű Rita miatt volt rögtön olyan elfogadó a többiekkel szemben ... bár Peti alapból, hihetetlenül nagy bizalommal van a felnőttek iránt (asszem erre nagyon oda kell figyelni, mert veszélyforrás is lehet) ... hm ... gyereknevelésünk kettőssége: szeretetre, bizalomra neveljük a gyereket, és ezzel kiszolgáltatottá is tehetjük a nem kívánt, idegen hatások iránt ...
A vasárnap délelőtti jehovás összejövetelre persze nem mentem el. Helyette sétáltunk, beszélgettünk Ritával Kőszegen, együtt játszottak a kicsik, Emese és Peti - a két nagydumás roppant jól elvolt egymással :-), együtt aludtak, fürödtek, ettek, játszottak.
Este, Judittal fél éjszakán át beszélgettünk Hitről, Jehováról, a gyülekezetbe járás fontosságáról és nem fontosságáról ... a válása kiperdítette sablonos asszonylétéből ... nem zavar, ha ő ebben a felekezetben találja meg a belső békéjét ...
... az elferdülések általában nem a szentírásokban keletkeznek, hanem az emberben, amikor átteszi az olvasottakat a gyakorlati életébe, amikor a írott "törvényeket" a saját céljai szentesítésére használja ...
Ismerem az unokahúgomat, ő jó ember.
Csilla csak hétfőn reggel jött haza - hisz mindjárt kezdődik az iskola.
Mesit elkísértük reggel az oviba, majd egy közös búcsú-reggeli a nagylányokkal, és a déli gyorssal mi eljöttünk.
Peti szerint az unokanővérei: Csilla nagyon szép, és Ritának finom, bársonyos a bőre, Mesi is szép, csak ne visítana annyit (állapította meg a kis hétéves macsó).

Ígérvényt tettünk a máskor is ottlevésre :-) (csak ne lenne olyan messze)
Ugyan vittünk fényképező gépet, csak éppen nem volt benne működőképes elem ... mobillal csináltam néhány képet, de azon sem volt elég hely ... így hát, illusztráció ismét nincs ... talán, majd küldenek képeket a lányok ...

*
egy kedves közjáték...
Beszélgetés közben megjegyeztem, hogy a kislánynak - Mesi ötéves - mindig kócosan lóg a hosszú haja, folyton azzal babrál, és talán meg kéne igazítani, vágni kéne neki frizurát, hisz nem lehet mindig királylányos frizurában "létezni" ... A kicsi megbántódva, duzzogva elrobogott, Peti utána. Egy idő után - mi már meg is feledkeztünk róluk -, Peti számonkérően (főleg felém) berobog: - Hogy néz márki egy lány kopaszra vágott hajjal? Hogy gondolhatjuk, hogy az jó? ... ÉS egyáltalán ... AZ LESZ A LEGJOBB HA BÉKÉN HAGYJUK (Mesit)!

Megvédte a kisLovag a Hercegnőt :-)

kis örömök ...

megint jár villamos a Bécsi úton!

a minap arra ébredtem hajnalban, hogy tele vagyok a kipufogó-gázokkal, és mindjárt megfulladok ... persze ez az álomrésze volt a dolognak, de valóban büdösebb volt az elmúlt jó-kéthét a leharcolt, villamospótló buszokkal ... és még hőség is volt, álló levegővel

most ülök egyedül a lakásban - szövök, közben az elhagyott növénykéim hervadnak egy távoli kertben

több helyen lakni = sehol sem otthon lenni igazán?

ahh

nem arról van szó, hogy nem akarom vezetni a naplóm, hanem inkább annyi minden kavarog a fejemben, hogy nehezen szelektálok...

Jövős-menős volt a hétvége:
szombaton a Kopaszi-gáton voltunk - igen tetszetős hely, érdemes oda máskor is csak úgy kiugrani (bár elég macera odajutni), csodás volt mezitlábaskodni!

Vasárnap pedig okos-mód nekivágtunk majdnem délidőben a Hármashatár-hegynek :-)
Azért nem voltunk annyira eszehagyottak, mert rövid bóklászás után beértünk az erőbe, és már nem is volt elviselhetetlen a hőség, a napszúrástól sem kellett félnünk. Persze jellemző módon nem néztem utána alaposan a túraútvonalnak, így teljesen a jelzésekre és a megérzéseimre hagyatkozva vágtunk neki a hegynek. A Gyermek eleinte sokat nyafogott a fölfelé mászás miatt, de mondtuk neki, hogy "amíg tud locsogni-nyafogni folyamatosan, addig van ereje bőven ... Tulajdonképpen dudorászva, zerge-mód ugrált kőröl kőre, mindezt a nagy nyafogás közepette :-D
Elballagtunk a Szépvölgyi út végéig, aztán hazabuszoztunk. Jókis kör!
Otthon (a hanyagolt) pedig zajlik az élet ... időnként elhallatszik hozzámig ...
Néha előre aggódom, hogy miként is lesz, mire visszaköltözöm ... kéne valami nagyon frappáns megoldás az életemre ...
aztán ...
lehet, hogy kétszeres nagyanyó leszek?

hétvége

... voltam, hosszasan el.
Úgy volt, hogy ott leszek Mama szülinapján, és aztán jövök vissza szőni - olyan hamar elszáll a nyár, így augusztusban már ...
Aztán úgy alakult, hogy elmentem a tótokkal Nyitra mellé egy faluba, nemzetiségi fesztiválra. A nyugdíjas kórus ment és velük - a SzKÖK-képviselők mellet - két csipkés és jómagam, mint a bánhidi kézművesek képviselői. Vittünk egy paravánt a kiállított vertcsipkéknek, az asztalt meg a hátteret - ahol bemutatóztunk -, az én festékeseimmel takartuk le.

Aztán a mi tótjaink vitték a fesztiválba a szlovák szót :-D ... mindez így a nyelvtörvény bevezetése idején ... és egyáltalán nem volt gáz ... nagy sikerük volt! A záró számot együtt énekelte a közönség - szlovákul - az énekkarral (egyébként az egész rendezvény kétnyelvű volt).
Nem volt nálam fényképező, így csak a telefonommal készítettem néhány képet - amit egyelőre nem tudok iderakni ... hm.

egy beszélgetésből ...

Természetesen joga van mindenkinek a saját hitéhez, de csak addig, míg azzal nem bánt (ítél el, nyomorít meg másokat).
Azt vallani, hogy a modernizmussal megöli az ember Istent(Jézust), az .... sztem, botorság.

Mindenki a saját életén - sikerein és kudarcain keresztül tapasztalja meg az Isteni Erőt ... felismerés kérdése, nem a megítélésé ...

A kultúra nem egy bebetonozott örök valami, hanem az emberi lét folytonosan változó milyensége! A változó tényező mindig a közegtől, a speciális adottságoktól, a folytonos átjárásoktól (kölcsönhatásoktól) függ.
A vallásos előírások betartása még nem teszi az embert igazhívővé, legfeljebb babonásan istenfélővé - istenszeretővé helyett ... (nem tudom érthetően sikerült-e ezt leírnom ...)

- hogy ez a pénzvilág kultúrája? ... ha nem tetszik ki-ki tegyen róla :-)
ha valaki a sznoboknak jól el tudja adni a közhely-pufogtató, ámde technikásan jól megfestett képeket, az is a pénzvilágot (antikrisztus - sicc) erősíti
:-)
ennyit a nagy eszmeiségről

lehet jókis gegeket csinálni, ha van rá vevő ... de mindezt véresen komolyan venni? no az eredményezhet holokausztot ...

szerintem

rendeződés

átforgattam a szobát
rengeteg por és szösz jött össze a szövéstől (no és a Bécsi úttól) ... mindent le- és felmostam ...
már csak a szövőszékemet kell visszajuttatnom Tatabányára, ebben a lakásban nem férek tőle ...
itt elég a két keret.
apropó szövés :-)
a fönn maradó méteres láncra a hulladékokból (madzag, fecni, kóc, stb.) még szőttem egy "kompozíciót", sittes a címe ... nem lett nagy, kb. 70x50-es ... valószínű lesz még ilyen, és akkor majd összerakom rendesen :-D

kész :)

na elkészült a szőnyeg amit az ovinak ígértem :-)


persze az volt az eredeti elképzelésem, hogy a gyerekek, a szülők adják össze a kinőtt, elnyűtt pólókat, harisnyácskákat, fölvágjuk, és én megszövöm - szerettem volna, ha érzik, tudják, hogy ők is benne vannak ... hát, vannak benne olyan "alkatrészek" is :-)

elég nagy lett, az oviban rá fognak - úgy-ahogy - férni a gyerekek, lévén ez egy meseszőnyeg (egyébként az évszakokat szimbolizálja, de hívhatom napforgónak is)


Most nekiállok az iskolai szőnyegnek. Az már nem így körbe kompozíció, hanem három kétméteres szálból fog állni.
A tervben a kisebbik látvány ...