együtt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

egy vázlatra rajzolt az unoka ... 3 éve (Bodza?)

haiku

árnymacska lapul
madárfüttyre vadászva
rigórebbenés 

fák

hullámzó zöld árny
mint selyem libegése
erdő sóhaja

napos nap

a furcsán rajzolt 
fehér felhőbölények 
kékben bóklásznak

lebegő meleg 
árnyékkal sétálgató
csend fejben cirreg

kapcsolódó

tér-idősíkok
kavarodnak másznak szét
pillanatnyomok

mint harmat után
csiga fénylő nyálat húz
de nap szárítja

barátságoknak
lejár szavatossága 
csak tartozás van 

érzékelés

lassan csúszni ki
időből térből létből 
végtelen percben 

tapasztalása
a zenével képekkel
telített csendnek

isten-mátrix

a létezésnek
dimenziókapui 
tükröződések

víz- üveg- tükör-
általi szimmetria
a teljesedés

test fény árny
a mindenség rezgése
isteni mátrix

kis éji zenei játék

a hátsó házból
vidám macska-zene szól
a CsizmáSKAndúr

gomolygó felhők 
ropják, s a kert felől egy
madár kittyent rá

szél

dúdol és morog
forogva avart kerget
mint játszó kutya

hintázik ágon
ébredező rügyek közt
hópihe libben

földet nem érve
mint szél-hozó szél-vivő
telet múlató

álmos

alkonyi nappal
délig álmodó reggel 
ablakban macska

ágon vörösbegy
tetőn ugráló szarka
eledelt keres

szürkén illanó
halvány rezgés a légben
lassú ébredés

aztán megint sötét

varjútánc

hömpölygő sereg
felleghajtó varjútánc
hideg dúdolás

a dúdoló szél tavaszt hoz

farsangidő megint

fények és árnyak 
táncos vibráló lények
káprázat csupán

napfényben izzó
havas táj alkony után
jegesre dermed

percnyi léptekkel
közelebb jön a tavasz
az alvó kertben

telihold

Hold és Jupiter
romló szemek is látnak
fények és árnyak

 

vízkereszt

belülről fázni
tele hassal éhezni
folyton szomjazni
meleg, biztos házban
szorongni, várni,
fájni
de élni
tavaszt várni