és esik, olyan szöttyögősen, amiből akár ónos vagy havas eső is lehet ...
tegnap találkoztam a szövős társakkal - havi egy szerdára összehívott minket, már végzetteket, Piroska (az oktatónk). Jó volt, Kati és Zsuzsa meséltek és vetítettek a gyergyóalfalui gyűjtőútjukról ... kicsit elirigyeltem tőlük ...
Megint eszembe jutott - az est kapcsán is:
Mifenének tanulok/tudok annyi mindent, ha valójában nem is tudok semmit (a gyakorlatban alig használok valamit az eddig tanultakból, legyen az néprajz, művtöri, technikák, bármi) ... pedig fontosnak tartom mindet, és még fontosabbnak azt, hogy a begyűjtött tudást őrizzük, tovább adjuk az utókornak!
kicsit olyan, mintha még mindig "aludnék" a "külvilág" számára, csak minimál szinten élnék ...
nincs különösebb becsvágyam, viszont hiányzik az "ünneplés" (nem is tudok ünnepelni)
mi törhetett annyira össze bennem (de már gyermekkortól), hogy folyton csak rejtőzködnék?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése