a tegnap

az jó volt!

érdekes, hogy úgy izgultam a sikerért, mintha az én érdemem lenne ...
ez olyasmi, mint amikor - annak idején - kitaláltuk  az instant galériát, az ünnepélyes megnyitó-bezáróval
bár ez most két hétig megnézhető :)
különös ... a szereplők ugyan mások, de a kör ugyanaz:
taposni a hegy derekán körbe a szerpentinen fölfelé (rajtunk taposnak, és mi másokon), és tudni, hogy nem most lesz a csúcs ...
de - valóban az a csúcs amire vágyunk, vagy már rég elfelejtettük a valódi célt?

mától elkezdtem az utolsót az első ötvenből ...

http://www.youtube.com/watch?v=x2sd8UMUaIk

ez - most - nagyon tetszik 

lehetetlenkedős

Belegondoltam abba, hogy ha hazamegyek, akkor megint kerülgethetem, hogy szinte mindenbe beleszól (illetve nem, csak deprimáló a jelenléte), holott - úgy mondta -, már mindenki élje a saját életét ... én nem tudom élni a magamét, ha nem tudok lezárni egy már rég nem közös életet úgy, hogy abból normálisan tudjak kijönni!
A látszat-jópofi az nagyon civilizált, de nem normális, főleg ha közben az embert a hányinger kínozza ...
A keserűség - amit a visszatérése utáni évek okoztak - az, nehezen szűnik bennem.

Az eltelt majd' két év alatt sikerült ismét meglelnem a derűmet.
... és mégis ...
egy párperces - ártatlannak tűnő - beszélgetés utóhatásaként most rohadt ideges lettem, és nem tudok aludni.

végre

Napsütés!
volt néhány nap erős árnyék rajtam ...

napsüt

Bevittem a suliba a szőnyeg utolsó darabját.
A másik kettő már igencsak megérett egy tisztításra ...
A tanítónő kérdezte, hogy kimosható-e, mondom persze, csak valami ipari méretű gép kéne hozzá, hisz elég sok anyag van benne ... nehéz, nagy.
Csak itthon jutott eszembe, ha kiviszik a tiszta hóba, akkor sokat lehet rajta tisztítani - eleink ezt már tudták :-)
Ott az iskola környékén még akad is tiszta hó.
Ja, és még élveznék a gyerekek is!

Tegnap Petivel "köveztünk" délután. Egyenként átnézte nagyítóval az ásványokat, becsomagolta darabonként, hogy ne töredezzenek.
Hihetetlenül boldog volt!
Most van egy nagy, cipősdoboznyi "gyűjteménye". Elcsaklizta a nagyítóm, és egy ásványokról szóló könyvem, ezt mind berámolta a polcára.

Ja, még szombaton voltam ásványbörzén :-)

végre

Na elkészültem az utolsó darabjával az iskolai játszó-szőnyegnek!
Készítettem egy virtuális egybe-képet (hála kedves Photoshop), mert már két darabja nincs itt, hogy egyben lefényképezzem.


Persze, kell még huzigálnom a széle-szálakat vissza (eldogozás), de remélem holnap reggel vihetjük, és birtokba vehetik a gyerekek :-)

Ilyen lesz (valószínű), ha együtt lesznek az évszakok: a hidegek, melegek és a fény

jeles nap

volt valaha nekem ez a mai nap...
mint érzés megmaradt bennem ... aztán keresnem kellett az "idő" címkés zsákban, hogy a medvés hiedelmen túl is miért jeles ez a mai nap?
aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon múltidő ...

végül is nem baj :-)
három igen erős érv van, ami miatt megtartom a zsák mélyén!