reggel

hogy csillan a fény
bóbitán levélen azt
érezni lehet

a képrögzítés
csak egy parány szelete
a végtelennek

megint tavasz

bodza virága
nyílik smaragdzöld között
pitypanggombos rét

növények lények
színesek zöldek kékek
fényárnya légnek

lélek lebben át
halmokon nyíló virág
múlás körtánca

takarítós

teret réteget
tologatni rendezni
tetrisz a házban
 

 

 

mint

 

 

vicces kis sárga
csipeszek ülnek dróton
ágon virágok

bomló szirmait
álmosan szellőzteti
az aranyeső

idén is lesz tavasz

teendő

elme múltszövetén
foszló rész foltozás
maradék időért

lassan bújik elő
a már bevégezett

meddig kell hely idő
ha készül valami

alkotás

valós vagy képzelt
elmeszűrőn át képzett
lélek lenyomat

valósnak képzelt

elmeszűrőn át képzett

lélek lenyomat

dúdoló

rongy földemen rongy patak
rongy égemen rongy a nap
rongyos ének, rongyos álom
elringatlak rongyos ágyon

dúdoló

szövök szavakat
rongyból falakat
házat ágyat takarót
hogy
ne fázz

koratavasz

szelíden színes
szövedéke a légnek
moccanatlan ág

a nap fényében
ébredő rügy és virág
szélvetélő áll

pillangó rebben
sárga színe villanó
holnap tán fagyott

lét

lég lélegzés lét
ölelő levegő van
ősajándék

víz szomjat oltó
magzatvíz-létezése
bölcsője testnek

csillagok pora
föld létezésnek sejtje
minden és semmi

hideg szél

szél kerget sirályt
szelet sirály kergeti
borult ég alatt

borostyánba tép
s, zörög a bádogtető
fa kardok tánca