lehetetlenkedős

Belegondoltam abba, hogy ha hazamegyek, akkor megint kerülgethetem, hogy szinte mindenbe beleszól (illetve nem, csak deprimáló a jelenléte), holott - úgy mondta -, már mindenki élje a saját életét ... én nem tudom élni a magamét, ha nem tudok lezárni egy már rég nem közös életet úgy, hogy abból normálisan tudjak kijönni!
A látszat-jópofi az nagyon civilizált, de nem normális, főleg ha közben az embert a hányinger kínozza ...
A keserűség - amit a visszatérése utáni évek okoztak - az, nehezen szűnik bennem.

Az eltelt majd' két év alatt sikerült ismét meglelnem a derűmet.
... és mégis ...
egy párperces - ártatlannak tűnő - beszélgetés utóhatásaként most rohadt ideges lettem, és nem tudok aludni.