emberlét

 

naponta újból
világot teremteni
vele önmagad

világod helyed
kis morzsája egésznek
benned a minden

öregedő

 

múló évekkel
ülepedő  percekkel
súlyos vemhes test

magammal terhes
lélekszülő születés
vajúdó létben

hideg reggel

 

bokorba bújva
fekete csomók ülnek
macska és rigó

vadszőlőt csippent

madár az ághegyen fönt

macska lesi lent

 

sors

 

ághegyen billeg

szét néz megrázza magát

majd egy zuhanás

 

vagy le a mélybe

vagy szárnyra kapva tova

más világ felé

haiku ...

 

nem vers, betűkkel

rögzített pillanatok

sora, létképlet

beszélgetés Apámmal

 

Isten a maga képére teremté az embert ...
aztán az ember istent teremt a maga képére

őszfoszlány

zöld fények árnyak
barangoló emlékek
csendes vágyódás

Mike Oldfield zenéje

kutya

napot fókuszál
szemhéja mögül lesve
boldog szuszogás

Megint itthon

 magam

bent kő növekszik
merev nehezebb a test
lélekpille száll

Írország

A szél

mint komisz kölyök
lányhajat tépve, fészket
borít, madár sír

cselló és bőgő
zúg mezőkapu csöve
bárányszösz repül

 

 nyaram

szurokba szúrt jel
forró nyoma a napnak
fecskecikkanás

bodza lonc fenyő
illateső szélben nap
rovarfelhő száll

rengeteg zöldben
varjak csókák fekete
barmok szerteszét

 

 esős

mezőn bús barmok
fejüket összedugva
nyílzápor eső

babaszobának
bíbor függönye mögött
megpihen a nyár

dünnyögő

nap szél eső köd
napos szél szeles eső
ködös esős nap

üvegen zizzen
ablaknyi szűk világban
bogárkarantén