nem arról van szó, hogy nem akarom vezetni a naplóm, hanem inkább annyi minden kavarog a fejemben, hogy nehezen szelektálok...
Jövős-menős volt a hétvége:
szombaton a Kopaszi-gáton voltunk - igen tetszetős hely, érdemes oda máskor is csak úgy kiugrani (bár elég macera odajutni), csodás volt mezitlábaskodni!
Vasárnap pedig okos-mód nekivágtunk majdnem délidőben a Hármashatár-hegynek :-)
Azért nem voltunk annyira eszehagyottak, mert rövid bóklászás után beértünk az erőbe, és már nem is volt elviselhetetlen a hőség, a napszúrástól sem kellett félnünk. Persze jellemző módon nem néztem utána alaposan a túraútvonalnak, így teljesen a jelzésekre és a megérzéseimre hagyatkozva vágtunk neki a hegynek. A Gyermek eleinte sokat nyafogott a fölfelé mászás miatt, de mondtuk neki, hogy "amíg tud locsogni-nyafogni folyamatosan, addig van ereje bőven ... Tulajdonképpen dudorászva, zerge-mód ugrált kőröl kőre, mindezt a nagy nyafogás közepette :-D
Elballagtunk a Szépvölgyi út végéig, aztán hazabuszoztunk. Jókis kör!
Otthon (a hanyagolt) pedig zajlik az élet ... időnként elhallatszik hozzámig ...
Néha előre aggódom, hogy miként is lesz, mire visszaköltözöm ... kéne valami nagyon frappáns megoldás az életemre ...
aztán ...
lehet, hogy kétszeres nagyanyó leszek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése