kaláka

Tegnap volt a Kaláka 40. szülinapja, ünnepi koncert. A délutáni előadást Petivel megnéztem, nagyon élveztük.
Emlékszem, mikor még - valamikor 71-ben - a Népház ifjúsági klubjában voltak, mint vendég ... még a Mikó volt a negyedik, és beszélgettünk, muzsikáltak nekünk ... Akkor még csak sejtettük, hogy nagyon nagyok!
Aztán az ő zenéjükön (is) nőttek föl a gyerekek, s szerették meg a verseket.
... boldogan énekeltem velük.

napok óta

bedugult füllel lézengek...
Tegnap, hogy kisütött a Nap, kicsit én is kivirultam. Voltam sétálni, beszélgetni, néztem kiállítást, és kaptam segítséget kisebb nyavalyáimra.
... most, hogy beborult, nekem is felhős lett minden.
Azért, megvagyok.

nyűglődés

igen, kicsit elkapott ...
No nem vagyok náthás, meg ilyesmi, de érzem itt-ott, és ez eléggé visszatart a röpködésben.
A gyerek is betegeskedik, de ő sem olyan igazán, csak éppen határeset. Így aztán egymást nyösztetjük.
Tényleg van bennem egy rakás gyerekesség ...
Ma kaptam Xtól egy csodás almatorta receptet, aztán azt ma gyorsan megcsináltuk. Ettől végül nagyon derűs lett ez a borongós vasárnap.

fény-fürdő

Ismét elkezdtem a fény-fürdő kúrát
( http://www.tomesa.hu/magyar.htm ).
25 kezelést kapok, ez heti 2-3 alkalommal kitart január közepéig :-)
Lőttek ismét a téli depimnek :-) - tavaly is átsegített a sötét időszakon. Igaz a bőrömnek csak rövid ideig használt, de határozottan jobb lett általa az életem. Nyár óta használok egy jókis kenőcsöt (Pso-rooz), no és most hozzá a fürdő... ez már biztosan látványos eredményt hoz!

... az azért furcsa volt, hogy a vérnyomásom 150/90 volt amikor megmérte a doktornő a kivizsgáláson, holott teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok s voltam mostanában.

Egyszerűen jól érzem magam.
„Ma jó napom-pom-pom ...” :-)
Bevittük Petivel az elkészült szőnyeget

szőnyeg

Elkészült a második szál is a suliszőnyegből.
Mivel az elsőt már használják a gyerekek az iskolában, összemontíroztam a látvány kedvéért.
Holnap reggel - mikor megyünk Petivel iskolába -, bevisszük.

ehh

már megint az értékrendről ...
Nézegetem férclandot - http://fercmuvek.eu/ . A mostanában feliratkozott fanyűvő "szobrait" nézegetve berzenkedek. Talán én látok rosszul?
Borzalmasan dilettáns ábrázolásmód - ez a szint túl van már azon, amit naiv-művészetnek neveznek -, éretlen képi világ, szinte gyereki (lehet, hogy egy kölyök az alkotó?) az viszont látszik, hogy ért a fához, a faragáshoz.
Azt nem értem, hogy miért szégyen egy jól faragónak a tisztességes, használható tárgyak művészi fokon készítése?
Miért akar mindenáron szobornak hitt, haszontalan tárgyakat készíteni?
A szobroknak, faragványoknak azon túl, hogy esztétikai élvezetet nyújtanak, értelmük is van, pl.: a karosszék oroszlánlába az erőt sugallja, a faragott fejek, angyalkák, szentek, mind feladattal felruházva készültek valaha. A modern térplasztikáknak is van valami jelentése, ha más nem, a forma letisztult harmóniája az anyagban ...
És igen, némely kinetikus-szobor is tetszik, az elme játékosságát hirdetve ... bár ez nekem sokszor csak dekoráció hatást ad ...

Kezdek vaskalapos lenni?

De nem :-)
http://www.juniorfritzjacquet.com/
kár, hogy olvasni nem tudom, de a képek!

kiállítás-megnyitón

voltam megint, az Ökollégium Artgalériában. Barátokkal.
Az esti beszélgetések után sokminden kavargott a fejemben a kép és tárgyalkotásról, értelméről és "értelmetlenségésről" ... aztán ez az egész elült.
Most már erősen rá kéne hangolódnom (sok idő), hogy leírhassam mindazt amit kigondoltam, leszűrtem.
... csak annyi ...
a "magas" művészeteknek nem kéne "leszólni" (GYÍK-műhely) az alkalmazott művészetet, hisz annak sokszor nagyobb szerepe van az általános kultúra életében, alakulásában, mint neki. Sokszor a "magas" művészet nem más, mint terápiás magamutogatás, brahi, kóklerkedés, amitől a sznobok beájulnak.
Ja, és roppant belterjes tud lenni (ha te szeretsz, és is szeretlek)...
Kár, hogy a művésznő egy-két tárgyával felült ennek a művész-fílingnek ...
Amúgy szépek a textilei, ám semmi különös ...
DE az általános kultúra szempontjából ez már jó is!

november

és esik, olyan szöttyögősen, amiből akár ónos vagy havas eső is lehet ...
tegnap találkoztam a szövős társakkal - havi egy szerdára összehívott minket, már végzetteket, Piroska (az oktatónk). Jó volt, Kati és Zsuzsa meséltek és vetítettek a gyergyóalfalui gyűjtőútjukról ... kicsit elirigyeltem tőlük ...

Megint eszembe jutott - az est kapcsán is:
Mifenének tanulok/tudok annyi mindent, ha valójában nem is tudok semmit (a gyakorlatban alig használok valamit az eddig tanultakból, legyen az néprajz, művtöri, technikák, bármi) ... pedig fontosnak tartom mindet, és még fontosabbnak azt, hogy a begyűjtött tudást őrizzük, tovább adjuk az utókornak!

kicsit olyan, mintha még mindig "aludnék" a "külvilág" számára, csak minimál szinten élnék ...
nincs különösebb becsvágyam, viszont hiányzik az "ünneplés" (nem is tudok ünnepelni)
mi törhetett annyira össze bennem (de már gyermekkortól), hogy folyton csak rejtőzködnék?

gyönyörű az idő

aránylag hideg, de verőfényes, melengető napsütés.
El kéne indulnom ... az utazáshoz most valahogy nincs kedvem ...
azt terveztem, hogy kimegyek a temetőbe ...

Most olyan fura, lebegős érzetem van ... Petinek őszi szünet, most nincs is itthon ... jövőhét már suli, és ez most olyan "lehetetlenül messzinek" érződik.

néha

elfeledkezem arról, hogy naplót vezethetek.
Persze semmi kényszer, csak mint lehetőség :-)

Hm... időközben bekapcsolódtam egy iwives párkeresősdibe ... vicces - bár máskor is próbáltam, de sikertelenül -, többen jelezték, hogy randiznának velem ... még egyre sem jeleztem vissza, illetve az egyik úriembernek megköszöntem, hogy "jól néz ki"-nek díjazott - hízelgő, főleg, hogy sokkal ifjabb, mint én. Asszem, nekem továbbra sem megy az ilyetén ismerkedés.

Töltöm az időt, már nem fázom annyira - kezdek átállni a télibb időszámításra.
Tegnap vásárlási roham tört ki rajtunk, pedig egyáltalán nem állunk fényesen. Elmentünk hármasban az Ikeába, eredetileg fénycsövet akartunk venni, de sokminden lett belőle, sok apróság, ami ugyan kell, de ki is bírhattuk volna nélkülük. Sütiztünk az étteremben ... végül lett egy pár magasszárú cipő is, hogy legyen a spanglis és a csizma között is egy lábravaló.

Hja ... rég engedtem meg magamnak ennyi könnyelműséget.

... el akartam menni taicsizni, de oda nem jutottam el ... hm

hideg

van
Fázom, és még nem merem bekapcsolni a konvektort ... kéne szőnöm, varrnom, de ezek olyan szöttyögős folyamatok, amik ilyen hidegben nem finomak.
Szigeteltük körbe az ablakokat, fóliafüggönyt tettem az erkélyhez, fújni nem fúj már a szél a lakásban, de a hideg az húz, főleg térdig.
A virágokat bementettem a lakásba (itt is, ott is). A leander dús virágait sorban "állva" csodálták a halak az akváriumból - azóta abba a sarokba húzódnak a fénycsövük alatt fázósan telelve.
Egyébként mókásak :-) - a szárítót is az akvárium előtt tudom elhelyezni, a száradó, tarka ruhákat is így bámulják: kissé fejjel lefelé, sorban állva néznek, bámulnak kifelé...
Van ki elalszik a halak nézésében - az egész zümmögő, lötykölődő kis világtól-, nekem felüdülés. Mindig történik valami érdekes... kicsit olyan kukkolós, de élvezem...

most, hogy sötétedik, bekapcsoltam mégis a fűtést...
12 foga volt a szobának!
érdekes... minél kevesebb fog van, annál keményebben harap :-D

elmúlt

legalábbis idénre ...
elmúlt a szép, meleg idő - bár volt olyan év ('98), hogy karácsony előtt aranyesőt szedtünk a bokorról (ami most is kivirágzott, de most még október van).
jövőhét közepétől hivatalosan fűtésszezon, és bizony akkorra már időnként 0 fok körüli hőmérsékletet ígér a meteorológia ...

rossz beidegződéseim vannak a hideg idő beálltával kapcsolatban ... hosszú évekig fagyoskodtam egy kellően fel nem újított, öreg házban a lehetőségek és a lehetetlenségek miatt - is ...

most kíváncsi vagyok, milyen lesz az idei ősz/tél!

október 8.

hazafelé a buszból kinézve látom, hogy a rendelő intézet előtt egy gesztenyefa virágzik!

ajándék

ülök az állvány előtt, napfényben fürdik a szoba, a pulcsi lekívánkozik rólam ... ajándék ez az idő

és ta-dammm

megint vagyok!
ennyi idő kellett, hogy Tököm(by Lesli) a saját tévedése miatt/után visszaállítsa a netet...

Az elmúlt időszak: szövés, pesztrálás, szövés
... volt egy kiállítás megnyitó is amit megnéztem, tetszett amit láttam (olyan nekem való, sok szempontból is) ... félszeg gyávaságból nem maradtam, nem ismerkedtem, nem barátkoztam, a kertek alatt hazasomfordáltam.

aztán ...
vannak dolgok, amit elfogadok, jogosnak tartok, mint igényt ... csak ne érintsen engem, ne legyen közöm hozzá!
A konfliktuskerülő magatartás előny lehet másokkal kapcsolatban, de önpusztító is ... belülről rág, ha mégsem tudom egyeztetni magamban a ki-hova, és mit-miért-et ...

évszakok

kész a szőnyeg első darabja!

70 cm széles, és kb. kétméter
ez a szárny a nyárvége-ősz-télelő


sok-sok rongy színenként, soronként válogatva ...

ez van

Hétfő óta iskola, és úszás megint - heti két alkalom ...

szép volt a megnyitó!
az emeleti nagyteremből - az óvónénik által nyitott - virágfolyosón át haladt a kis csapat, a saját termébe: diákok, tanárok énekelve, kezükben fehér virág, végig a folyosókon, lépcsőkön ... és a szülők, testvérek barátok is mentek az immár "csibéknek" nem nevezhető, nagy elsősök után.

most úgy érzem, szívesen lennék iskolás ebben az iskolában!
(egyébként nem szerettem iskolába járni)

ma befejezem a meseszőnyeg első szárnyát, a héten beviszem a suliba

évszakváltás

álmosság, borus reggel, enyhe nátha

tegnap 40 centit szőttem

****
aztán kisütött a Nap
ma nem szőttem, csak takarítottam, rendezgettem

kiállítás

csak annyi maradt meg bennem, hogy lírai és mégis férfias
formák, amit bárki megtalálhat, és ami megtalál (akár) engem ...

nem érzem rajta a szájbarágva heroikus történet-sodort, a világmegváltva-grimaszt

nem-szobrok ... lenyomatok, kihasított részletek, gondolat szikrák, érzetek
álomfogók
létfogódzók

aha

megint eltelt jónéhány nap, mióta írtam...
Arra jöttem rá, hogy sokmindenhez kéne kép is, ha már naplót vezetek, de képeket legfeljebb rajzolhatnék - mivel nincs jól használható (egymással kompatibilis) képrögzítő eszközöm.

A 20-i ünnepet csendesen, az állványom mellett töltöttem, este néztem a tűzijátékot az erkélyről, de csak kicsit, mert rájöttem, nem érdekel. Asszem bosszant ...
Tudom, hogy kell ünnepelni, szüksége van az embernek a kikapcsolódásra, az örömünnepre, de egyre távolabb van tőlem az ilyenfajta "parancsra" ünnep (s a legtöbb az) ...
Elmentem néhány napra Tatabányára, Lacusék - úgyis a Balcsiról arrafelé jövet - kirakták nekem Petit. Ez a néhány nap jó volt ... megint vasalgathattam a családi abrosz ráncait ... egyre nehezebb Mamával ... sértett énjével, ahogy rendezné a múltat, ahogy megbocsátana és bocsánatot vágyna ...
Látszólag friss és jól van, de olyan folytonosan helykeresősen búcsúzkodós ...

Petivel fölfedeztettem Micimackót!
Azóta ez az esti mese, már vagy harmadszorra kezdjük előröl - nagyon élvezi, érti a szófordulatokat, a humorát :-) ... hiába no: már elmúlt 7 éves!

Most a nyár utolsó vasárnapján eljutottunk kettesben Kőszegre. Nagy szeretettel fogadtak unokahúgomék, Peti is nyíltan, szeretettel fordult feléjük. Először találkozott a család ez ágával, kivéve Ritát, ki még a nyár elején volt néhány napot Tatabányán. Valószínű Rita miatt volt rögtön olyan elfogadó a többiekkel szemben ... bár Peti alapból, hihetetlenül nagy bizalommal van a felnőttek iránt (asszem erre nagyon oda kell figyelni, mert veszélyforrás is lehet) ... hm ... gyereknevelésünk kettőssége: szeretetre, bizalomra neveljük a gyereket, és ezzel kiszolgáltatottá is tehetjük a nem kívánt, idegen hatások iránt ...
A vasárnap délelőtti jehovás összejövetelre persze nem mentem el. Helyette sétáltunk, beszélgettünk Ritával Kőszegen, együtt játszottak a kicsik, Emese és Peti - a két nagydumás roppant jól elvolt egymással :-), együtt aludtak, fürödtek, ettek, játszottak.
Este, Judittal fél éjszakán át beszélgettünk Hitről, Jehováról, a gyülekezetbe járás fontosságáról és nem fontosságáról ... a válása kiperdítette sablonos asszonylétéből ... nem zavar, ha ő ebben a felekezetben találja meg a belső békéjét ...
... az elferdülések általában nem a szentírásokban keletkeznek, hanem az emberben, amikor átteszi az olvasottakat a gyakorlati életébe, amikor a írott "törvényeket" a saját céljai szentesítésére használja ...
Ismerem az unokahúgomat, ő jó ember.
Csilla csak hétfőn reggel jött haza - hisz mindjárt kezdődik az iskola.
Mesit elkísértük reggel az oviba, majd egy közös búcsú-reggeli a nagylányokkal, és a déli gyorssal mi eljöttünk.
Peti szerint az unokanővérei: Csilla nagyon szép, és Ritának finom, bársonyos a bőre, Mesi is szép, csak ne visítana annyit (állapította meg a kis hétéves macsó).

Ígérvényt tettünk a máskor is ottlevésre :-) (csak ne lenne olyan messze)
Ugyan vittünk fényképező gépet, csak éppen nem volt benne működőképes elem ... mobillal csináltam néhány képet, de azon sem volt elég hely ... így hát, illusztráció ismét nincs ... talán, majd küldenek képeket a lányok ...

*
egy kedves közjáték...
Beszélgetés közben megjegyeztem, hogy a kislánynak - Mesi ötéves - mindig kócosan lóg a hosszú haja, folyton azzal babrál, és talán meg kéne igazítani, vágni kéne neki frizurát, hisz nem lehet mindig királylányos frizurában "létezni" ... A kicsi megbántódva, duzzogva elrobogott, Peti utána. Egy idő után - mi már meg is feledkeztünk róluk -, Peti számonkérően (főleg felém) berobog: - Hogy néz márki egy lány kopaszra vágott hajjal? Hogy gondolhatjuk, hogy az jó? ... ÉS egyáltalán ... AZ LESZ A LEGJOBB HA BÉKÉN HAGYJUK (Mesit)!

Megvédte a kisLovag a Hercegnőt :-)