rajzoltam

Zsófi - ma
a fotó kissé kék, de valami ilyen

kisebb technikai malőr

volt ugyan a "némaságom" oka, de vagyok
teszek-veszek-matatok a ház körül, unokázom
olyan az egész, mintha nyaralnék - az időjárás is olyan

és vannak mostanság "ők" is,
a kis vadászok

            Téli kosztos vendégeink beköltöztek a Nagyfára. Megtelt madárdallal az udvar.
Madár és Madárné lelkesen röpködnek, szedegetnek „tücsköt-bogarat”, kukacot, gilisztát – no és a „macska-kekszet” –, mindent mi szép és jó egy rigó számára. Időnként nagy cserregéssel jelzik, hogy „vigyázat, macska jár erre” (persze, hogy jár, hisz macskás hely ez, már ősidők óta), aztán eltűnnek a cseresznyefa bozontjában. Kis cirregések jelzik, hogy tetszik a családnak a zsákmány.


            Ma arra keltem, hogy rettenetesen kiabálnak Madárék ... ja – itt lustálkodott a fa árnyékában két öreg cicám.
De csak nem akar alább hagyni a lárma! Odáig jutottunk, hogy már én is kirohantam, tapsoltam rájuk, mert kezdett elviselhetetlenné fajulni az állapot. Elsőre nem láttam semmi rendellenest ... aztán majdnem ráléptem a zaj okára.
Öklömnyi, szürke tollcsomó volt a kisebbik fa alatt, a fű között. Az öreg macskák továbbra is heverésztek, nem törődtek semmivel.
Lehajoltam Kismadárhoz – él-e még? Élt. Megfogtam gyengéden - no erre figyelt csak föl a macska! Hirtelen a fióka felé kapott, de időben megfogtam ... volna, ám a kis buta kiugrott, és beszaladt a padlásföljáróba! No – mondom –, az a biztos hely, ahol jó ebéd leszel a cicának! Ezzel kiszedtem a lépcső alól és föltettem a fészkük közelében a kisház tetejére.
            Sikeresen hazajutott – egyelőre.

mostanság

a jó idő, a kert, a kertben az unoka miatt,
csak kisebb dolgokra jut időm.

perpetuum mobile

illúzió

üvegben lángtánc
rebbenő árnyak, fények
vetít az élet

ünnep, megújulás, remény

egy álom margójára

mi végre

óvó fészek

fényes palota

málló kunyhó

koszló kupaca

mi végre jön, megy

kincs-szemetét szétszórva

rajta nő virág

egy régi tél

meleg szobába

havat, ködöt álmodva

tavaszra várva

veres rongy

 

Az utóbbi idők termése.
... hátha jó lesz ...

hóbefőtt

Jeges ablakon

virág, óriás pihék

úsznak a légben

nyugi

percek, kötőtűk
sál-évek nyúlnak nőnek
mint óra kattog a zár

november

ághegyen billeg

szürke tollát borzoló

méla ködmadár

október

fehér sávos kék

égen sápadó napfény

vigasztaló perc

(vagy - de ez nem szabályos)

hideg

sápadt nap

fehérre sepert kék ég

melegség jár át
mégis

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

/a tagolásban nem vagyok biztos, de él bennem a Kaláka dallammal/

mi van?

ma hajnal négykor arra ébredtem, hogy valami puffant, leesett, aztán, mintha nagy autó/busz berregne a ház előtt, úgy remegett az ágy alattam - de semmi hangot nem hallottam - az előző puffanáson kívül, néma csend

visszaaludtam azzal, hogy hátha álmodtam

nincs a hírekben földrengés

van így

nekrológ

felnőtt
túlnőtte anyját, nagyanyját
megélte első szerelmét
aztán elvitte a tavalyi macskát
az idei nyár

nyár

és nagyon meleg
bár ez most van
- ez is elmúlik
festettem zöldre füvet,
kékre eget
néha várok esőre

Sc.Art

http://scartmusic.com/index.php/about/about-sc-art?lang=hu

őket hallottam ma reggel a bartókon, lesz is valami hangversenyük (asszem a rádióban)
húúú

ez pedig az estéből maradt :-)

telehold

táncoló dús hölgy
derekán csillagfüzér
fülemüle dal

szentgyörgy-hava

pitypang-gombos fű
szellőben sziromeső
fecske-cikkanás

ma hallottam

mert Isten dolga a teremtés,
az ember dolga a megnevezés