2010. július 16., péntek

Ma

... már látom, hogy kár volt beleártani magam az ő dolgukba, hisz én nem békélhetek meg egyikőjük helyett sem, így aztán most nekem kell megbékélnem mindezek következményével.
De így olyan hazug továbbra is a helyzet/helyzetük/helyzetem!
Az egyik elringatja magát abban, hogy neki jó a viszonya a másikkal (de akkor miért nálam lakik?), a másik azt hiszi, hogy így minden rendben (holott rendszeresen szólok, hogy nem), én pedig folyamatosan veszítek az erőmből...
Na ez van...

4 megjegyzés:

  1. na, ebből egy kukkot se értek, és kisvártatva, szinte rögtön, fölmerül bennem, hogy nem is az volt a célod, hogy az is értse, aki nem egyik, nem másik és nem is te

    eszembe jut valami mese vagy valami másvalami olvasható izé, amiben írják, hogy van egy gödör és abba belekajabálja az ember lánya-fia az ő keserveit, mikor senki se hallja, aztán meg betemeti

    rémlik valami még, hogy a dolog ezzel nem ért véget, de már elfelejtettem

    esetleg kinőhet a gödrön egy bokor, ami aztán furcsákat susog mikor a szél fújja

    VálaszTörlés
  2. hát ja ... kinőhet sok minden
    de tán ez nem is annyira gödör, és azért mégiscsak van általános tanulsága (ami most megint dodonainak tűnhet): "A pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve"
    - a valaha jónak hitt döntéseink hatása a mában ... és nem mondhatom, hogy nem én voltam ... főleg, ha fölismertem :-)

    VálaszTörlés
  3. már tudom mit susog a bokor :-) jó kis helyzetbe hoztad magad, nem irigyellek, itt csak a kemény konfrontáció segítene, de az épphogy nem kenyered, jajaj, kemény a dió

    VálaszTörlés
  4. időnként meg vagyok győződve arról, hogy ügyes vagyok :-)

    VálaszTörlés