kaláka

Tegnap volt a Kaláka 40. szülinapja, ünnepi koncert. A délutáni előadást Petivel megnéztem, nagyon élveztük.
Emlékszem, mikor még - valamikor 71-ben - a Népház ifjúsági klubjában voltak, mint vendég ... még a Mikó volt a negyedik, és beszélgettünk, muzsikáltak nekünk ... Akkor még csak sejtettük, hogy nagyon nagyok!
Aztán az ő zenéjükön (is) nőttek föl a gyerekek, s szerették meg a verseket.
... boldogan énekeltem velük.

napok óta

bedugult füllel lézengek...
Tegnap, hogy kisütött a Nap, kicsit én is kivirultam. Voltam sétálni, beszélgetni, néztem kiállítást, és kaptam segítséget kisebb nyavalyáimra.
... most, hogy beborult, nekem is felhős lett minden.
Azért, megvagyok.

nyűglődés

igen, kicsit elkapott ...
No nem vagyok náthás, meg ilyesmi, de érzem itt-ott, és ez eléggé visszatart a röpködésben.
A gyerek is betegeskedik, de ő sem olyan igazán, csak éppen határeset. Így aztán egymást nyösztetjük.
Tényleg van bennem egy rakás gyerekesség ...
Ma kaptam Xtól egy csodás almatorta receptet, aztán azt ma gyorsan megcsináltuk. Ettől végül nagyon derűs lett ez a borongós vasárnap.

fény-fürdő

Ismét elkezdtem a fény-fürdő kúrát
( http://www.tomesa.hu/magyar.htm ).
25 kezelést kapok, ez heti 2-3 alkalommal kitart január közepéig :-)
Lőttek ismét a téli depimnek :-) - tavaly is átsegített a sötét időszakon. Igaz a bőrömnek csak rövid ideig használt, de határozottan jobb lett általa az életem. Nyár óta használok egy jókis kenőcsöt (Pso-rooz), no és most hozzá a fürdő... ez már biztosan látványos eredményt hoz!

... az azért furcsa volt, hogy a vérnyomásom 150/90 volt amikor megmérte a doktornő a kivizsgáláson, holott teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok s voltam mostanában.

Egyszerűen jól érzem magam.
„Ma jó napom-pom-pom ...” :-)
Bevittük Petivel az elkészült szőnyeget

szőnyeg

Elkészült a második szál is a suliszőnyegből.
Mivel az elsőt már használják a gyerekek az iskolában, összemontíroztam a látvány kedvéért.
Holnap reggel - mikor megyünk Petivel iskolába -, bevisszük.

ehh

már megint az értékrendről ...
Nézegetem férclandot - http://fercmuvek.eu/ . A mostanában feliratkozott fanyűvő "szobrait" nézegetve berzenkedek. Talán én látok rosszul?
Borzalmasan dilettáns ábrázolásmód - ez a szint túl van már azon, amit naiv-művészetnek neveznek -, éretlen képi világ, szinte gyereki (lehet, hogy egy kölyök az alkotó?) az viszont látszik, hogy ért a fához, a faragáshoz.
Azt nem értem, hogy miért szégyen egy jól faragónak a tisztességes, használható tárgyak művészi fokon készítése?
Miért akar mindenáron szobornak hitt, haszontalan tárgyakat készíteni?
A szobroknak, faragványoknak azon túl, hogy esztétikai élvezetet nyújtanak, értelmük is van, pl.: a karosszék oroszlánlába az erőt sugallja, a faragott fejek, angyalkák, szentek, mind feladattal felruházva készültek valaha. A modern térplasztikáknak is van valami jelentése, ha más nem, a forma letisztult harmóniája az anyagban ...
És igen, némely kinetikus-szobor is tetszik, az elme játékosságát hirdetve ... bár ez nekem sokszor csak dekoráció hatást ad ...

Kezdek vaskalapos lenni?

De nem :-)
http://www.juniorfritzjacquet.com/
kár, hogy olvasni nem tudom, de a képek!

kiállítás-megnyitón

voltam megint, az Ökollégium Artgalériában. Barátokkal.
Az esti beszélgetések után sokminden kavargott a fejemben a kép és tárgyalkotásról, értelméről és "értelmetlenségésről" ... aztán ez az egész elült.
Most már erősen rá kéne hangolódnom (sok idő), hogy leírhassam mindazt amit kigondoltam, leszűrtem.
... csak annyi ...
a "magas" művészeteknek nem kéne "leszólni" (GYÍK-műhely) az alkalmazott művészetet, hisz annak sokszor nagyobb szerepe van az általános kultúra életében, alakulásában, mint neki. Sokszor a "magas" művészet nem más, mint terápiás magamutogatás, brahi, kóklerkedés, amitől a sznobok beájulnak.
Ja, és roppant belterjes tud lenni (ha te szeretsz, és is szeretlek)...
Kár, hogy a művésznő egy-két tárgyával felült ennek a művész-fílingnek ...
Amúgy szépek a textilei, ám semmi különös ...
DE az általános kultúra szempontjából ez már jó is!

november

és esik, olyan szöttyögősen, amiből akár ónos vagy havas eső is lehet ...
tegnap találkoztam a szövős társakkal - havi egy szerdára összehívott minket, már végzetteket, Piroska (az oktatónk). Jó volt, Kati és Zsuzsa meséltek és vetítettek a gyergyóalfalui gyűjtőútjukról ... kicsit elirigyeltem tőlük ...

Megint eszembe jutott - az est kapcsán is:
Mifenének tanulok/tudok annyi mindent, ha valójában nem is tudok semmit (a gyakorlatban alig használok valamit az eddig tanultakból, legyen az néprajz, művtöri, technikák, bármi) ... pedig fontosnak tartom mindet, és még fontosabbnak azt, hogy a begyűjtött tudást őrizzük, tovább adjuk az utókornak!

kicsit olyan, mintha még mindig "aludnék" a "külvilág" számára, csak minimál szinten élnék ...
nincs különösebb becsvágyam, viszont hiányzik az "ünneplés" (nem is tudok ünnepelni)
mi törhetett annyira össze bennem (de már gyermekkortól), hogy folyton csak rejtőzködnék?