érzékelés

lassan csúszni ki
időből térből létből 
végtelen percben 

tapasztalása
a zenével képekkel
telített csendnek

isten-mátrix

a létezésnek
dimenziókapui 
tükröződések

víz- üveg- tükör-
általi szimmetria
a teljesedés

test fény árny
a mindenség rezgése
isteni mátrix

kis éji zenei játék

a hátsó házból
vidám macska-zene szól
a CsizmáSKAndúr

gomolygó felhők 
ropják, s a kert felől egy
madár kittyent rá

szél

dúdol és morog
forogva avart kerget
mint játszó kutya

hintázik ágon
ébredező rügyek közt
hópihe libben

földet nem érve
mint szél-hozó szél-vivő
telet múlató

álmos

alkonyi nappal
délig álmodó reggel 
ablakban macska

ágon vörösbegy
tetőn ugráló szarka
eledelt keres

szürkén illanó
halvány rezgés a légben
lassú ébredés

aztán megint sötét

varjútánc

hömpölygő sereg
felleghajtó varjútánc
hideg dúdolás

a dúdoló szél tavaszt hoz

farsangidő megint

fények és árnyak 
táncos vibráló lények
káprázat csupán

napfényben izzó
havas táj alkony után
jegesre dermed

percnyi léptekkel
közelebb jön a tavasz
az alvó kertben

telihold

Hold és Jupiter
romló szemek is látnak
fények és árnyak

 

vízkereszt

belülről fázni
tele hassal éhezni
folyton szomjazni
meleg, biztos házban
szorongni, várni,
fájni
de élni
tavaszt várni

advent

egy nejlonzacskó
lassan kúszik az úton 
hömpölygő ködben

meglibben forog
sötét árnymedúzaként
kóró bólogat

nap-éj-egyenlő
vibráló lámpafényben
nyirkos december

Erzsébet napján

novemberközép 
bujkáló arany fényben 
ág között madár 

reggel zúzmara 
bent meleg kenyérillat 
párnán macska ül

nagyon ősz

sirály felhőt hajt
sötét gomolya alatt
ágak kapdosnak

bokorba bújó
bogyót kereső rigó 
veréb pittyegés

kutya szuszog odújában

még október

szellő por bogár
napsugár-tündértánc leng
póknyálon csillan

az ősz utolsó
derűit osztogatja
kertasszonyságnak

avarkabátban
didergő hamarsötét
fényről álmodó

október vége

bágyadt nap fafüst
csócsált patkánytest fűben 
rebbenő rigó

kókadó árnyak
ágak libbenő levél
aludni készül

bent süteményillat

októberközép

seregélycsapat
serénykedik vadszőlőn
bogyót csipeget

ricsajra ugrik 
árnyban szuszogó kutya 
csapkodó szárnyak 

ősz szőtte képek
sárgák barnák vörösek 
csendes éjszakák

képek

szín fény árny forma
testetlen mozdulatok
fejbe zárt élet 

vonalak foltok
papírra vetett képek
a lélek meséi

gondolatrögök
amelyek elvezetnek
éntől az énig

csendes permet

nyárvégi délben
szitáló permeteső 
kinyíló katáng

forróság-szünet 
bogár madár sem rebben
nyújtózkodó kert

lassú őszbe fordulás

sodródós

ma láttam valamit ...
magasan a tömbházak fölött lebegett
- megálltam nézni -
lassan sodródott, mint egy szappanbuborék,
olyan verébméretű, 
nem csillogott, hanem hófehér volt
időnként megrebben, mint egy pille, kicsit forgolódott
aztán tovalibegett a hegy felé

hozzám szólt egy dohánybarna-ködös ember
nem értettem mit mondott ...
a fehérséget elvesztettem szem elől

...

a Föld az anya
testvér minden létezés
mert Nap az apa

ember ki habzsol 
tudónak hívén magát 
Minden ellen tör

nyári est

szomjas-szédülten
egész testét fürdetve
issza az esőt

a zápor után
jóllakottan megpihen
ködtakaróban

fű között bújó
tücsökciripeléssel
durmol a kert