nyári est

szomjas-szédülten
egész testét fürdetve
issza az esőt

a zápor után
jóllakottan megpihen
ködtakaróban

fű között bújó
tücsökciripeléssel
durmol a kert

forró nyár

lomb árnyékkeze
szúnyoghálót tapogat
éjszakai nesz

fáradtan lebben
enyhet lehelve szerteszét
az alvó világba

sárga lámpafény
csillagok reszketése
cirrenő tücsök

összegző

a szem néz

az elme vetít
kényszerpályás videós 
filmet dobozol

bezárt lelkeknek 
áloméletet diktál 
a szívtelenség

az ébredéskor
már csak a halál mutat 
kezdéshez utat

de a szív lát

melegedő

gyöngyházfény csillan
s a szürke is kéken zöld
napszűrő csipke

pillanatnyi csend
mint szappanbuborékba
zárt édenkertben

macska napozik
szellőző ágyneműben
csak bajsza rezzen

lényeg

mákszemnyi élet
gyökér szár virág majd mag
ez a mindenség

csillagkép

mint lámpa körül
lepke imbolyog forog
Vénusz-táncot jár

béke

kőfalon macska
napfény-árny embertelen
buborékbéke

nem tudom

hogy mi volt előbb
olyan tyúk meg a tojás
a fény és árny egy

az árnyékgomoly
csak robbanó fényében
láthatta magát

várón

napos délelőtt
padon ücsörgős kávés
árnyékmacska les
matató madár
mozdulatra rebbenő
csőrében szőrszál

sonka és kalács
áldozati illat leng
húsvétot várón

fájdalom

profán, egyedi
mindenségtől választó
magányba záró

kalitkamadár
zárnyitó vergődése
a tiszta léghez

mese

tavasz-herceg megérkezett
pitypang gombos zöld zekében
fején napkorona ragyog
a fák szirmot havaznak
virágok bókolnak
vállán veréb és rigó ül
dalolva új életért

egyszer

egyszer mondtam, ha
kopasz és kövér leszel
szeretlek úgy is

most nem vagy kövér,
hajadból is van elég,
mégsem szeretlek

közös életünk
elkopott, tört gyűrűje
dobozban hever

tavasz

napos fényjáték
nap fény tükör szivárvány
reggeli derű

fénycsíkban hívó
kicsalogatón a zárt
szobavilágból

töprengő

a sok gondolat
szétszalad mint a bolha
a macskadögből

vagy mi lesz vele
amikor a gazdatestből
kiszakad elszáll

utolsó sóhaj
ölelő minden semmi
utolsó kérdés

vagy más

szürke

álmos ablakok
időtlen rétegein
átsejlő a múlt

 

 

 

 

 

 

 

álmodó jelen
ablakrétegein át
szürkülő a múlt

farsangidő

kert ködjét tépi
vadmacskaként játszó szél
levélegér fut

borostyán rezeg
ringó madáretető
szerteszór magot

surrogó hangok
veréb és cinke rebben
bújik bokorba

idő foglya

kinnfeledett nyár
vackolódón avarban
mosdatja eső
ősznap szárítja
télpaplanba takarva
álmodik tavaszt

már öregember
ébredése nem tavasz
az idő fogja

fogva tart és elereszt

megint elmúlt

ködszürke fényben
üres etetőt rázó
éhesmadár szél

bokrok alatt egy
ottfelejtett kék labda
múlt nyarat sirat

60 év után

egymáson kövek
rakódnak napok évek
örök létező

villogó képek –
az arc-hang-mozdulatsor
elme és való
pillanat miben
múlt-jelen találkozik
feloldozó nap

november

naptalan napon
puha leget kaparó
köd szőtte árnyfák

neszező madár
ringat zizzen az ág
télre készülőn

kérge alatti
lassuló áramlása
jövőt álmodó