ablaktükör

tükörben nézett
befelé nyíló világú
rövidülő nap

jól mit elme lát
objektív nem rögzíti
szavak sem néha

kint zizegő tér
bent óra metronómja
méri életem

fényben bújó kert
sárguló levél között
rebbenő madár

1994. október 5.

hétfő délután, mikor jöttem haza a szanatóriumból, egy hullócsillag repült át arrafelé az égen
arra gondoltam, hogy most már minden jobb lesz
 
kedden Édesapa már csak csendben pihent, az éjjeli szekrényén az újszövetség
néha megcirógatta a kezem
megöleltem és azt mondtam, hogy szeretlek, menj, ha úgy érzed az a jobb

szerdán nem gondoltam, hogy bemegyek hozzá, hisz' Judit úgy is megy, nekem meg villanyszerelőt kellett hívni, mert kigyulladt két helyen is a falban a kábel
délután 3 után jött a telefon, hogy Édesapa elment

nem mentem be a terembe - Ő már nincs ott
csak álltam a folyosón, a homlokomat az ablaküveghez nyomva
a lassan kúszó sötétedő kavicssétányt bámulva

hirtelen suhanással a házsongrádi temetőben voltam a nagyszüleim sírjánál
Édesapa megérkezett

nyárvég ...

napfényben reggel
smaragd ragyogáscsepp
rezeg levélen

harmatos fűtől
vizes macska napozik
cirógató lég

őszelő

napraforgó már
nem néz bele a napba
terhét letenné

régi ablak

résként a múltba
ablak az összekötés

kint-bent világba

kék telihold

tálban fürdő kék
hold fodrozódó vízrajz
macska lefetyel

Van

kócos halmaza
az észleléseinknek
valóságot ad

de a valóság
nélkülünk is mindennel
a kölcsönhatás

aztán

képek, szobrok, gondolatok
mozdulatok, társak ...
belső tereit egyenként járva
ajtót, ablakot becsukva
a villanyt lekapcsolva
végleg
elment

itt hagyva mindent és mindenkit

engedős

rángó lepkeszárny
álom-ébredés-határ
örök pillanat

love for life

Egyszer volt, hol nem volt, két ember: Erre-még-nem Éltem és Vele-még-nem Éltem.
Na, ez a két ember találkozott, megszerette egymást, és azóta is kergetőznek.

Hogy számomra mi ebből a tanulság ... talán az elfogadás?
Nem tudom.
Valamiért fontosak nekem.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

milyen furcsa a megérzés ...
az "örök költöző" barátnőm másfél hét leforgása alatt örökre elköltözött

május

árnymacska lapul
madárfüttyre vadászva
rigórebbenés

van

sorról sorra szőtt
árny és fény képez teret
időtlenségben

jel

emlékek tarka
rongyszőnyegén álmodó
pillangónyi lét

napsütötte

paplanos felhők
fa bokor ága között
bujkáló zöld fény

szél és madárfütty
borostyáninda hintáz
tavasztündér int

éjjel még fázik
reggelig ködtakarva
napot álmodik

böjtidő

fúj a szél, dúdol
ritmust ver hozzá szakadt
bádogtetővel

csámpás ritmusa
szétcseszi az éjszaka
álmodó csendjét

a tó

jégleheletű
fénybe mártott ecsettel
tükröződő sík

... izé

Emlékszel a tanmesére, mikor a bekötött szemű (vak) tudósok tapogatják az elefántot?
Na, tulajdonképpen ez vagyunk mi mindannyian, ahogy a teljességre vakocskán tapogatjuk az Életet.

 

Kell egy kis idő, mire az ember megérti a tanításokat ... sajna addigra eltelik az élet java :-D

telecske

fehér-kék semmi
pilinckázó hópelyhek
bágyadt téli fény

öreg nyár

borzas bronz indák
vadszőlő vére fröccsen
verébricsajban

női lét

katángnak lánya
korán nyílik, napba néz
aztán már kóró

visszahúzódva
magot, fiat nevelő
gyökérben őrző