love for life

Egyszer volt, hol nem volt, két ember: Erre-még-nem Éltem és Vele-még-nem Éltem.
Na, ez a két ember találkozott, megszerette egymást, és azóta is kergetőznek.

Hogy számomra mi ebből a tanulság ... talán az elfogadás?
Nem tudom.
Valamiért fontosak nekem.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

milyen furcsa a megérzés ...
az "örök költöző" barátnőm másfél hét leforgása alatt örökre elköltözött

május

árnymacska lapul
madárfüttyre vadászva
rigórebbenés

van

sorról sorra szőtt
árny és fény képez teret
időtlenségben

jel

emlékek tarka
rongyszőnyegén álmodó
pillangónyi lét

napsütötte

paplanos felhők
fa bokor ága között
bujkáló zöld fény

szél és madárfütty
borostyáninda hintáz
tavasztündér int

éjjel még fázik
reggelig ködtakarva
napot álmodik

böjtidő

fúj a szél, dúdol
ritmust ver hozzá szakadt
bádogtetővel

csámpás ritmusa
szétcseszi az éjszaka
álmodó csendjét

a tó

jégleheletű
fénybe mártott ecsettel
tükröződő sík

... izé

Emlékszel a tanmesére, mikor a bekötött szemű (vak) tudósok tapogatják az elefántot?
Na, tulajdonképpen ez vagyunk mi mindannyian, ahogy a teljességre vakocskán tapogatjuk az Életet.

 

Kell egy kis idő, mire az ember megérti a tanításokat ... sajna addigra eltelik az élet java :-D

telecske

fehér-kék semmi
pilinckázó hópelyhek
bágyadt téli fény

öreg nyár

borzas bronz indák
vadszőlő vére fröccsen
verébricsajban

női lét

katángnak lánya
korán nyílik, napba néz
aztán már kóró

visszahúzódva
magot, fiat nevelő
gyökérben őrző

meleg

fénysugárból font
kötélen hinta libben
nyári fák között

látom

a bokrok fölött
tovasuhanó biciklin
ül derűs arccal

ide int, megy, intéz ...
zöld ballonja, mosolya
Bánhida fölött

ballagok utána
az időtlenség felé
barátok várnak

múló

Huxley öregkor
filmek álmodás-sora
lefolyó smink, élet

örök

időfolyamban, s
függetlenül nélküle
várva a tavaszt

szorongató

hírek érzések
ármányos adok-kapok
embervilága

rügyező bokrok
napos kövön macska ül
békebuborék

februárvég

kint borongó fény
tulipán szirma rebben
szobában tavasz

hideg

északi fényfal
csillagpöttyös köpenyben
távoli vándor

tavasz a télben

egy angyal szállt át
a rét felett béke kék
és fehér fénye

idős

már nem szárnyalok
álmomban is álmodom
létet figyelve