telecske

fehér-kék semmi
pilinckázó hópelyhek
bágyadt téli fény

öreg nyár

borzas bronz indák
vadszőlő vére fröccsen
verébricsajban

női lét

katángnak lánya
korán nyílik, napba néz
aztán már kóró

visszahúzódva
magot, fiat nevelő
gyökérben őrző

meleg

fénysugárból font
kötélen hinta libben
nyári fák között

látom

a bokrok fölött
tovasuhanó biciklin
ül derűs arccal

ide int, megy, intéz ...
zöld ballonja, mosolya
Bánhida fölött

ballagok utána
az időtlenség felé
barátok várnak

múló

Huxley öregkor
filmek álmodás-sora
lefolyó smink, élet

örök

időfolyamban, s
függetlenül nélküle
várva a tavaszt

szorongató

hírek érzések
ármányos adok-kapok
embervilága

rügyező bokrok
napos kövön macska ül
békebuborék

februárvég

kint borongó fény
tulipán szirma rebben
szobában tavasz

hideg

északi fényfal
csillagpöttyös köpenyben
távoli vándor

tavasz a télben

egy angyal szállt át
a rét felett béke kék
és fehér fénye

idős

már nem szárnyalok
álmomban is álmodom
létet figyelve

palacsinta

tányéron a hold
kráterek hegyek foltok
csoki és lekvár

mire felnőtt

nincs többé együtt
családod vendégeként
bárhol is élhetsz

szülőtlenül és
újra szülve magadat
az otthon te vagy

lét

időtlen lélek
sorsa testben terhes,
cipeli önmagát

kötelék

harcos túlélés
adok-kapok kín gyönyör
játék az élet

a hála szőtte
háló soha nem ereszt
lánc és vetülék

ma megint

alkonyig tartó hajnal
vágytalan, csendes
eső neszez
csak Chopin zúg a zongorán

a lét álma

életálmodás
tetteket hajtó vágyak
homokon virág

áprilisi sóhaj

szirmok és hó hull
április vacogva vár
új feltámadást

megint napsütés

száraz levél verébként

billeg rügy mellett

majd

szirmok és hó hull…

örök

hatalom

szavak savak a
létszövet borításon
át lélek jár kel