hideg

északi fényfal
csillagpöttyös köpenyben
távoli vándor

tavasz a télben

egy angyal szállt át
a rét felett béke kék
és fehér fénye

idős

már nem szárnyalok
álmomban is álmodom
létet figyelve

palacsinta

tányéron a hold
kráterek hegyek foltok
csoki és lekvár

mire felnőtt

nincs többé együtt
családod vendégeként
bárhol is élhetsz

szülőtlenül és
újra szülve magadat
az otthon te vagy

lét

időtlen lélek
sorsa testben terhes,
cipeli önmagát

kötelék

harcos túlélés
adok-kapok kín gyönyör
játék az élet

a hála szőtte
háló soha nem ereszt
lánc és vetülék

ma megint

alkonyig tartó hajnal
vágytalan, csendes
eső neszez
csak Chopin zúg a zongorán

a lét álma

életálmodás
tetteket hajtó vágyak
homokon virág

áprilisi sóhaj

szirmok és hó hull
április vacogva vár
új feltámadást

megint napsütés

száraz levél verébként

billeg rügy mellett

majd

szirmok és hó hull…

örök

hatalom

szavak savak a
létszövet borításon
át lélek jár kel

megújulás?

reggeli kávé

napfényben fürdő
macska ül ölben vállon
a lábnál kutya

várakozó

árnyékos a nap
bent ágyon macska fekszik
lustán ködös kint

szövök szavakat

rongyból falakat
házat ajtót takarót
ágyat hogy ne fázz

tél a kertben

szélrázta száraz
levél ághoz ragadva
remény ameddig

nyelénél csendben
kéreg alatt várva él
alszik rügy bogár

70

úton a fénybe

emlékszem
beavató fényre,
lebegésre, zuhanásra,
sötétre
testre, vérre
vízre, tűzre, ölésre
halálra ölelő születésre
most ember
vagyok úton
a fénybe

vízkereszt (vagy amit akartok)

ismét dobozba
zárt angyalok csillagok
múlt karácsonyok

vízkereszt (vagy amit akartok)

emberlét

 

naponta újból
világot teremteni
vele önmagad

világod helyed
kis morzsája egésznek
benned a minden

öregedő

 

múló évekkel
ülepedő  percekkel
súlyos vemhes test

magammal terhes
lélekszülő születés
vajúdó létben

hideg reggel

 

bokorba bújva
fekete csomók ülnek
macska és rigó

vadszőlőt csippent

madár az ághegyen fönt

macska lesi lent