ősz

Gólyákkal mennek a fiak,
fiakkal csemetéik
szívemet cserkészi a magány,
de van ki marad telemben is

április

csikószél rázza
az aranybokor haját
labdával gurul

felhőt kergetőn
kandi napfényt csalogat
a föld felszárad

Tizenkettő

hideg fátylával
beterítve a kertet
december eljött

őszi dúdoló

beült a szél a hintába

öregecske szomorú
vizes ruháját rázogatva
beült a szél a hintába

mint

most is gyerekként
élek fejembezártan
s lenyelve a kulcs

Forduló

ahogy tűnik a
fogból a csont, kopik a
tél, majd a tavasz

örök téma 2.

összeraktam, de még mindig van mit szöszölni rajta ...

(még nincs kész a nappali-műhely)

pakolódal

ide-oda-át

fogdosott tárgyak évek
életrendezés

következő ... (örök témám)

ez a fele a múltkori firkának

morgolódó

káoszdal

a kép leesett a falról

a vásznat tartó vakráma vaklárma

hamis kép emótikvigyorgó fészbúk

„az élet szép …” danolász a lázongó slágergyáros

a nem néma levente

Most, mint mindig …

… ijesztő dolog a pakolás, helyette/mellette – feszültségoldásként – ezt igyekszem rongyból összerakni.
Terv szerint 150 x 150 cm-es lesz

nyűgös

fájón

kapaszkodom
anyám ránca arcomon
viszem tovább

gyertya és koszorú

biztonságos ölelő megnyugvás

zord kalandból szőtt bölcs derű

anyám örökkön bennem él
apám hiányzik

az elmúlt időszak

... tulajdonképpen volt ez is meg az is.
Tavaly volt egy kiállításom a helyi kereskedelmi szakközép aulájában, aztán idén Észak-Komáromban.
http://www.dunataj.sk/haltrich-gyorgyi-falikarpitjai-a-csemadok-galeriaban/
... és a Fiaim muzsikáltak
köszönöm Nekik

most találtam ...

pakolás közben a 2010-es határidő naplómban:

szójáték az élettel

cicák újratöltve

 Egyszer régen, mikor még ... :-)













...  a gyermekeimnek a kedvenc esti meséje volt a Bonifác és Filemon című rajzfilm.
Meg is varrtam nekik.
Az idő elsodorta itthonról a kis figurákat.

Mivel sikerült megvenni mesekönyv formában is - még anno -, most már az unokáknak is kedvence lett a két cica, „kiket” ismét megvarrtam. 
Természetesen a mese is.

szürkeség

alkony, éj, hajnal
aztán lassan visszatér
szívünkbe a fény

most üres

lélekforgásban
megint elment valaki
aztán majd jön új

hideg

megfagyott szirmok

mint tövisre szúrt lepkék …

bokorba bújt tél

még

létkalitkában

bíbor-velúr fészkében

szívmadár verdes