gyertya és koszorú

biztonságos ölelő megnyugvás

zord kalandból szőtt bölcs derű

anyám örökkön bennem él
apám hiányzik

az elmúlt időszak

... tulajdonképpen volt ez is meg az is.
Tavaly volt egy kiállításom a helyi kereskedelmi szakközép aulájában, aztán idén Észak-Komáromban.
http://www.dunataj.sk/haltrich-gyorgyi-falikarpitjai-a-csemadok-galeriaban/
... és a Fiaim muzsikáltak
köszönöm Nekik

most találtam ...

pakolás közben a 2010-es határidő naplómban:

szójáték az élettel

cicák újratöltve

 Egyszer régen, mikor még ... :-)













...  a gyermekeimnek a kedvenc esti meséje volt a Bonifác és Filemon című rajzfilm.
Meg is varrtam nekik.
Az idő elsodorta itthonról a kis figurákat.

Mivel sikerült megvenni mesekönyv formában is - még anno -, most már az unokáknak is kedvence lett a két cica, „kiket” ismét megvarrtam. 
Természetesen a mese is.

szürkeség

alkony, éj, hajnal
aztán lassan visszatér
szívünkbe a fény

most üres

lélekforgásban
megint elment valaki
aztán majd jön új

hideg

megfagyott szirmok

mint tövisre szúrt lepkék …

bokorba bújt tél

még

létkalitkában

bíbor-velúr fészkében

szívmadár verdes

év vége elé ...

Mostanában ilyesmikkel foglalkozom.




unom már a lomtalanítás-felújítás-takarítás körbenjárósságát ... de ne elégedetlenkedjek :-)


























nekem inkább a kunyhónélküli, de valószínű a megrendelő a kunyhósat kéri

november 1.

időkapszula

a ház

emlék-por bevonat

mi lépéstől kavarog

száll, neszez, elül

időkapszula

hogy is van ez?

... a hernyótól viszolygok,
a pillangót csodálom

nem tudtam még túllépni ezen.

majd

mikor keresnél

fehér kócos égben

a rózsa-piros fényben

mindig megtalálsz

(vázlat)

látás

Kísérlet

advent

Emlék

ablakban suhanó kép

csíkban szőtt tájlepedő szélén

cakkhegyek ormán pikófa

zöldek sötétek kékek

Apám

lábánál gyors patak

lassan táguló tér

Anyám

Képek, mint álmok kúsznak elém

Ülünk a lefüggönyözött kis szobában a csupasz sodronyú ágyakon, riadt kis verebek, a négy gyerek. A holmink ágyneműbe kötve, két hatalmas batyu.

Gyertyafény, szorongás, Édesanya kisírt szeme.

Várjuk Édesapát, kit már napok óta nem látunk, s mi gyerekek nem is hallottunk felőle ... bár rémlik, mintha az egyik éjszaka, mikor kimentem a vécére, a konyha csukott ajtaja mögött anyám-apám izgatott suttogását halottam volna.

Édesanya időnként kiles a függöny mögül Tata felé, figyeli az utat. Várjuk apánkat, hogy jöjjön a teherautóval, mert megyünk. Megyünk, ki.

…

Hajnalig várunk, ott alszunk a csupasz sodronyon.

Reggel Anyám visszacsomagol …

A vasút felől katonai vonatok robogó, hosszú sorát halljuk, vonulnak az oroszok a tatai laktanyába.

...

Aztán apám napok múltán hazavetődik, meggyötörve, fáradtan.

Évekig még minden szombaton, a hét utolsó munkanapja után éjszaka hozzák haza, véres sebekkel, részegen, az utca végén kilökve az autóból.

Ötéves voltam.

vagyok és látom

változások nyara?

s megint nyár

 

sárgán izzó fény

érett körte, tottyanó

hajban fűkalász

virágok

hm ...

a szülinapomtól nem készültem ki, bár voltam beteg is az elmúlt időszakban, aztán kizökkentett a tavaszi tél, majd a hirtelen nyár már a kertben tart ... no és a Kicsik is ...
aztán a fellépések - ma házi premier
majd csak lesz kép, textil, baba ... bármi

amúgy jól vagyok