tükör és gép

mikor még bátran játszottam azzal,
hogy felcseréltem a számokat ... már itt sem 24

 

ma

20 év különbség




 ó, ha megint szemüveg nélkül láthatnék!

február

nap, felhő, szél

 

ismét hófüggöny

kint fázón bújó madár,
bent sötét, hideg

napos felhő, szél
viháncoló kismacska
remény tavaszig

most ez ...

Kíváncsi voltam,

hogyan nemezelhető össze a gyapjúval a horgolt csillag. Elég nehézkes volt, meg kellett öltenem a formát itt-ott. Aztán - mivel többféle minőségű anyagot igyekeztem összedolgozni, inkább vettem nemezelő tűt és azzal fejeztem be.

anyaga:  nemezelő gyapjú,
              fényes, fésült gyapjú
              kevert kötőfonal
              műselyem fonal

 Persze, a vett két tűből szinte azonnal eltörtem az egyiket, de így is sikerül.

reggeli kávé

szemlélő

 

szemekbe kúszó

tükröződő rétegek

bent csend – Isten néz?

még mindig tél

margóra

ágy–asztal–tévé

egy időszak leltára

múlt, jelen … mi lesz

tél

játszik a fény
hideg szobába nyarat
ígér életet

emberes (2)

tél 

 

olvadó eresz

alján guruló vízgyöngy
estére jégtőr

fényárnyak

emberes …

köd-sóhajú nap
sárga-rőt rebbenése
lépte a télig

húgyszagú reggel

évek intimbetétje

arcodon a smink

ajtó üvegén

idei macska ugrál
neked dorombol

* amúgy minden rendben, csak álmos-nyúlós az idő

játszunk

A mai játszózásunk Zsófival, Teki.

nemez, dió-teknővel – kb. 8 centi;

az ő pici kezébe pont jó

most is - mindszentek

ólmos ég alatt

kergén kapkod, tép a szél

kócos bokorba

bent sárga szűrt fény
vibráló és szembántó

álmosan sötét

ablak-világból

tépett rózsa integet

megint vizes köd

p.s. és lett harmadik kép is, így kerek nekem

„őszike”

reggeli kávé

fotelben ücsörgő fény

Boccherinivel

„vége van a nyárnak”

... próbálkozás, hátha még sincs vége.






Zsófi cinege-madárkája – gyapjúból gyúrtam

„nincsen cipőcskéje máig se szegénynek”

Megérkezett

2012.09.05.
kisMarci

rajzoltam

Zsófi - ma
a fotó kissé kék, de valami ilyen

kisebb technikai malőr

volt ugyan a "némaságom" oka, de vagyok
teszek-veszek-matatok a ház körül, unokázom
olyan az egész, mintha nyaralnék - az időjárás is olyan

és vannak mostanság "ők" is,
a kis vadászok

            Téli kosztos vendégeink beköltöztek a Nagyfára. Megtelt madárdallal az udvar.
Madár és Madárné lelkesen röpködnek, szedegetnek „tücsköt-bogarat”, kukacot, gilisztát – no és a „macska-kekszet” –, mindent mi szép és jó egy rigó számára. Időnként nagy cserregéssel jelzik, hogy „vigyázat, macska jár erre” (persze, hogy jár, hisz macskás hely ez, már ősidők óta), aztán eltűnnek a cseresznyefa bozontjában. Kis cirregések jelzik, hogy tetszik a családnak a zsákmány.


            Ma arra keltem, hogy rettenetesen kiabálnak Madárék ... ja – itt lustálkodott a fa árnyékában két öreg cicám.
De csak nem akar alább hagyni a lárma! Odáig jutottunk, hogy már én is kirohantam, tapsoltam rájuk, mert kezdett elviselhetetlenné fajulni az állapot. Elsőre nem láttam semmi rendellenest ... aztán majdnem ráléptem a zaj okára.
Öklömnyi, szürke tollcsomó volt a kisebbik fa alatt, a fű között. Az öreg macskák továbbra is heverésztek, nem törődtek semmivel.
Lehajoltam Kismadárhoz – él-e még? Élt. Megfogtam gyengéden - no erre figyelt csak föl a macska! Hirtelen a fióka felé kapott, de időben megfogtam ... volna, ám a kis buta kiugrott, és beszaladt a padlásföljáróba! No – mondom –, az a biztos hely, ahol jó ebéd leszel a cicának! Ezzel kiszedtem a lépcső alól és föltettem a fészkük közelében a kisház tetejére.
            Sikeresen hazajutott – egyelőre.

mostanság

a jó idő, a kert, a kertben az unoka miatt,
csak kisebb dolgokra jut időm.

perpetuum mobile

illúzió

üvegben lángtánc
rebbenő árnyak, fények
vetít az élet

ünnep, megújulás, remény