szél

dúdol és morog
forogva avart kerget
mint játszó kutya

hintázik ágon
ébredező rügyek közt
hópihe libben

földet nem érve
mint szél-hozó szél-vivő
telet múlató

álmos

alkonyi nappal
délig álmodó reggel 
ablakban macska

ágon vörösbegy
tetőn ugráló szarka
eledelt keres

szürkén illanó
halvány rezgés a légben
lassú ébredés

aztán megint sötét

varjútánc

hömpölygő sereg
felleghajtó varjútánc
hideg dúdolás

a dúdoló szél tavaszt hoz

farsangidő megint

fények és árnyak 
táncos vibráló lények
káprázat csupán

napfényben izzó
havas táj alkony után
jegesre dermed

percnyi léptekkel
közelebb jön a tavasz
az alvó kertben

telihold

Hold és Jupiter
romló szemek is látnak
fények és árnyak

 

vízkereszt

belülről fázni
tele hassal éhezni
folyton szomjazni
meleg, biztos házban
szorongni, várni,
fájni
de élni
tavaszt várni

advent

egy nejlonzacskó
lassan kúszik az úton 
hömpölygő ködben

meglibben forog
sötét árnymedúzaként
kóró bólogat

nap-éj-egyenlő
vibráló lámpafényben
nyirkos december

Erzsébet napján

novemberközép 
bujkáló arany fényben 
ág között madár 

reggel zúzmara 
bent meleg kenyérillat 
párnán macska ül

nagyon ősz

sirály felhőt hajt
sötét gomolya alatt
ágak kapdosnak

bokorba bújó
bogyót kereső rigó 
veréb pittyegés

kutya szuszog odújában

még október

szellő por bogár
napsugár-tündértánc leng
póknyálon csillan

az ősz utolsó
derűit osztogatja
kertasszonyságnak

avarkabátban
didergő hamarsötét
fényről álmodó

október vége

bágyadt nap fafüst
csócsált patkánytest fűben 
rebbenő rigó

kókadó árnyak
ágak libbenő levél
aludni készül

bent süteményillat

októberközép

seregélycsapat
serénykedik vadszőlőn
bogyót csipeget

ricsajra ugrik 
árnyban szuszogó kutya 
csapkodó szárnyak 

ősz szőtte képek
sárgák barnák vörösek 
csendes éjszakák

képek

szín fény árny forma
testetlen mozdulatok
fejbe zárt élet 

vonalak foltok
papírra vetett képek
a lélek meséi

gondolatrögök
amelyek elvezetnek
éntől az énig

csendes permet

nyárvégi délben
szitáló permeteső 
kinyíló katáng

forróság-szünet 
bogár madár sem rebben
nyújtózkodó kert

lassú őszbe fordulás

sodródós

ma láttam valamit ...
magasan a tömbházak fölött lebegett
- megálltam nézni -
lassan sodródott, mint egy szappanbuborék,
olyan verébméretű, 
nem csillogott, hanem hófehér volt
időnként megrebben, mint egy pille, kicsit forgolódott
aztán tovalibegett a hegy felé

hozzám szólt egy dohánybarna-ködös ember
nem értettem mit mondott ...
a fehérséget elvesztettem szem elől

...

a Föld az anya
testvér minden létezés
mert Nap az apa

ember ki habzsol 
tudónak hívén magát 
Minden ellen tör

nyári est

szomjas-szédülten
egész testét fürdetve
issza az esőt

a zápor után
jóllakottan megpihen
ködtakaróban

fű között bújó
tücsökciripeléssel
durmol a kert

forró nyár

lomb árnyékkeze
szúnyoghálót tapogat
éjszakai nesz

fáradtan lebben
enyhet lehelve szerteszét
az alvó világba

sárga lámpafény
csillagok reszketése
cirrenő tücsök

összegző

a szem néz

az elme vetít
kényszerpályás videós 
filmet dobozol

bezárt lelkeknek 
áloméletet diktál 
a szívtelenség

az ébredéskor
már csak a halál mutat 
kezdéshez utat

de a szív lát

melegedő

gyöngyházfény csillan
s a szürke is kéken zöld
napszűrő csipke

pillanatnyi csend
mint szappanbuborékba
zárt édenkertben

macska napozik
szellőző ágyneműben
csak bajsza rezzen

lényeg

mákszemnyi élet
gyökér szár virág majd mag
ez a mindenség

csillagkép

mint lámpa körül
lepke imbolyog forog
Vénusz-táncot jár

béke

kőfalon macska
napfény-árny embertelen
buborékbéke

nem tudom

hogy mi volt előbb
olyan tyúk meg a tojás
a fény és árny egy

az árnyékgomoly
csak robbanó fényében
láthatta magát

várón

napos délelőtt
padon ücsörgős kávés
árnyékmacska les
matató madár
mozdulatra rebbenő
csőrében szőrszál

sonka és kalács
áldozati illat leng
húsvétot várón

fájdalom

profán, egyedi
mindenségtől választó
magányba záró

kalitkamadár
zárnyitó vergődése
a tiszta léghez

mese

tavasz-herceg megérkezett
pitypang gombos zöld zekében
fején napkorona ragyog
a fák szirmot havaznak
virágok bókolnak
vállán veréb és rigó ül
dalolva új életért

egyszer

egyszer mondtam, ha
kopasz és kövér leszel
szeretlek úgy is

most nem vagy kövér,
hajadból is van elég,
mégsem szeretlek

közös életünk
elkopott, tört gyűrűje
dobozban hever

tavasz

napos fényjáték
nap fény tükör szivárvány
reggeli derű

fénycsíkban hívó
kicsalogatón a zárt
szobavilágból

töprengő

a sok gondolat
szétszalad mint a bolha
a macskadögből

vagy mi lesz vele
amikor a gazdatestből
kiszakad elszáll

utolsó sóhaj
ölelő minden semmi
utolsó kérdés

vagy más

szürke

álmos ablakok
időtlen rétegein
átsejlő a múlt

 

 

 

 

 

 

 

álmodó jelen
ablakrétegein át
szürkülő a múlt

farsangidő

kert ködjét tépi
vadmacskaként játszó szél
levélegér fut

borostyán rezeg
ringó madáretető
szerteszór magot

surrogó hangok
veréb és cinke rebben
bújik bokorba

idő foglya

kinnfeledett nyár
vackolódón avarban
mosdatja eső
ősznap szárítja
télpaplanba takarva
álmodik tavaszt

már öregember
ébredése nem tavasz
az idő fogja

fogva tart és elereszt

megint elmúlt

ködszürke fényben
üres etetőt rázó
éhesmadár szél

bokrok alatt egy
ottfelejtett kék labda
múlt nyarat sirat

60 év után

egymáson kövek
rakódnak napok évek
örök létező

villogó képek –
az arc-hang-mozdulatsor
elme és való
pillanat miben
múlt-jelen találkozik
feloldozó nap

november

naptalan napon
puha leget kaparó
köd szőtte árnyfák

neszező madár
ringat zizzen az ág
télre készülőn

kérge alatti
lassuló áramlása
jövőt álmodó

Márton nap

 

rőt bozótban

ághegyen, rozsdafarkú

billegve ugrál

röppen a csúcsra

vadszőlőt szemezgetve

ködette kertben

****

rőt bozóton
ághegyen rozsdafarkú
billenti farkát

ködette kertben
vadszőlőt szemezgetni
repdes a csúcsra

őszközép 2

lepkeként levél
libben a langyos szélben
felhős bújó nap

csörrenő szarka
láb alatt reccsenő ág
kosárban dió

őszközép

indákon rezzen
eső cseppen levélen
bokorban madár
smaragd és bíbor
árnyak vibrálnak benne
lassuló világ

odúba bújó
raktártöltő időszak
jól jön a dunyha
tűz pattogása
gyertya táncoló fénye
purrogó macska

éjszaka

 

fekete macskák

szuszognak párnájukon,

gombócba bújva

polcról alvó pók

lóg bojtként rezzenetlen,

hálója árnyék

esőben

furcsa volt a nyár
álmos forró időtlen
elveszett álmok

esőben a fű
megéled bogyó beér
elment a madár

halasztott tettek
mint pillangó tovaszáll
ősz utána tél

ablaknyi

függönyök fények árnyak
illúziórétegek
éber álom az élet

***

függönyön fény árny
illúziórétegek
éber álomlét

 

kis kitérő után

itthon

kimosott álmok
skandináv séta libeg
szárad a szélben

Gloxinia

egy baba álma

elmúlt álmokkal
polcon poros szoknyában
szeme réveteg

néz időtlenül
lassan málló tanúja
az évszakoknak

ír réten-lápon
sétálmodás lélekben
vissza-visszatér

reggel

hogy csillan a fény
bóbitán levélen azt
érezni lehet

a képrögzítés
csak egy parány szelete
a végtelennek

megint tavasz

bodza virága
nyílik smaragdzöld között
pitypanggombos rét

növények lények
színesek zöldek kékek
fényárnya légnek

lélek lebben át
halmokon nyíló virág
múlás körtánca

takarítós

teret réteget
tologatni rendezni
tetrisz a házban
 

 

 

mint

 

 

vicces kis sárga
csipeszek ülnek dróton
ágon virágok

bomló szirmait
álmosan szellőzteti
az aranyeső

idén is lesz tavasz

teendő

elme múltszövetén
foszló rész foltozás
maradék időért

lassan bújik elő
a már bevégezett

meddig kell hely idő
ha készül valami

alkotás

valós vagy képzelt
elmeszűrőn át képzett
lélek lenyomat

valósnak képzelt

elmeszűrőn át képzett

léleklenyomat

dúdoló

rongy földemen rongy patak
rongy égemen rongy a nap
rongyos ének, rongyos álom
elringatlak rongyos ágyon

szövődal

szövök szavakat
rongyból falakat
házat ágyat takarót
hogy
ne fázz

koratavasz

szelíden színes
szövedéke a légnek
moccanatlan ág

a nap fényében
ébredő rügy és virág
szélvetélő áll

pillangó rebben
sárga színe villanó
holnap tán fagyott

lét

lég lélegzés lét
ölelő levegő van
ősajándék

víz szomjat oltó
magzatvíz-létezése
bölcsője testnek

csillagok pora
föld létezésnek sejtje
minden és semmi

hideg szél

szél kerget sirályt
szelet sirály kergeti
borult ég alatt

borostyánba tép
s, zörög a bádogtető
fa kardok tánca

ha déli szél fúj

mint madár rebben
levél, ereszcsatornán
ritmust ver a szél

nincs zúzmara sem
égen kergetőző fény-
árny és vadludak

évfordulás

dércsipke fátyol
köd derengő arany lég
lassú ébredés

fák ága karmol
rajzol mintát homályba
bágyadt láng színez

magleső madár
röppenve ágról ágra
várja az új fényt

téli nap-éj egyenlőség

az ég és a föld
köztük kapocsként a fák
fényben öröklét

enyhe november

fakó esőben
lila vadszőlő bogyót
rigó szemezget

fekete s barna
lombok rőtjén rebbenő
didergő madár

macska vagy madár
fekete árnyat rejtő
a kert zegzuga

surrog és zörög
talp alatt levél és ág
hajba kap a szél

ablaktükör

tükörben nézett
befelé nyíló világú
rövidülő nap

jól mit elme lát
objektív nem rögzíti
szavak sem néha

kint zizegő tér
bent óra metronómja
méri életem

fényben bújó kert
sárguló levél között
rebbenő madár

1994. október 5.

hétfő délután, mikor jöttem haza a szanatóriumból, egy hullócsillag repült át arrafelé az égen
arra gondoltam, hogy most már minden jobb lesz
 
kedden Édesapa már csak csendben pihent, az éjjeli szekrényén az újszövetség
néha megcirógatta a kezem
megöleltem és azt mondtam, hogy szeretlek, menj, ha úgy érzed az a jobb

szerdán nem gondoltam, hogy bemegyek hozzá, hisz' Judit úgy is megy, nekem meg villanyszerelőt kellett hívni, mert kigyulladt két helyen is a falban a kábel
délután 3 után jött a telefon, hogy Édesapa elment

nem mentem be a terembe - Ő már nincs ott
csak álltam a folyosón, a homlokomat az ablaküveghez nyomva
a lassan kúszó sötétedő kavicssétányt bámulva

hirtelen suhanással a házsongrádi temetőben voltam a nagyszüleim sírjánál
Édesapa megérkezett

nyárvég ...

napfényben reggel
smaragd ragyogáscsepp
rezeg levélen

harmatos fűtől
vizes macska napozik
cirógató lég

őszelő

napraforgó már
nem néz bele a napba
terhét letenné

régi ablak

résként a múltba
ablak az összekötés

kint-bent világba

kék telihold

tálban fürdő kék
hold fodrozódó vízrajz
macska lefetyel

Van

kócos halmaza
az észleléseinknek
valóságot ad

de a valóság
nélkülünk is mindennel
a kölcsönhatás

aztán

képek, szobrok, gondolatok
mozdulatok, társak ...
belső tereit egyenként járva
ajtót, ablakot becsukva
a villanyt lekapcsolva
végleg
elment

itt hagyva mindent és mindenkit

engedős

rángó lepkeszárny
álom-ébredés-határ
örök pillanat

love for life

Egyszer volt, hol nem volt, két ember: Erre-még-nem Éltem és Vele-még-nem Éltem.
Na, ez a két ember találkozott, megszerette egymást, és azóta is kergetőznek.

Hogy számomra mi ebből a tanulság ... talán az elfogadás?
Nem tudom.
Valamiért fontosak nekem.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

milyen furcsa a megérzés ...
az "örök költöző" barátnőm másfél hét leforgása alatt örökre elköltözött

május

árnymacska lapul
madárfüttyre vadászva
rigórebbenés

van

sorról sorra szőtt
árny és fény képez teret
időtlenségben

jel

emlékek tarka
rongyszőnyegén álmodó
pillangónyi lét

napsütötte

paplanos felhők
fa bokor ága között
bujkáló zöld fény

szél és madárfütty
borostyáninda hintáz
tavasztündér int

éjjel még fázik
reggelig ködtakarva
napot álmodik

böjtidő

fúj a szél, dúdol
ritmust ver hozzá szakadt
bádogtetővel

csámpás ritmusa
szétcseszi az éjszaka
álmodó csendjét

a tó

jégleheletű
fénybe mártott ecsettel
tükröződő sík

... izé

Emlékszel a tanmesére, mikor a bekötött szemű (vak) tudósok tapogatják az elefántot?
Na, tulajdonképpen ez vagyunk mi mindannyian, ahogy a teljességre vakocskán tapogatjuk az Életet.

 

Kell egy kis idő, mire az ember megérti a tanításokat ... sajna addigra eltelik az élet java :-D

telecske

fehér-kék semmi
pilinckázó hópelyhek
bágyadt téli fény

öreg nyár

borzas bronz indák
vadszőlő vére fröccsen
verébricsajban

női lét

katángnak lánya
korán nyílik, napba néz
aztán már kóró

visszahúzódva
magot, fiat nevelő
gyökérben őrző

meleg

fénysugárból font
kötélen hinta libben
nyári fák között

látom

a bokrok fölött
tovasuhanó biciklin
ül derűs arccal

ide int, megy, intéz ...
zöld ballonja, mosolya
Bánhida fölött

ballagok utána
az időtlenség felé
barátok várnak

múló

Huxley öregkor
filmek álmodás-sora
lefolyó smink, élet

örök

időfolyamban, s
függetlenül nélküle
várva a tavaszt

szorongató

hírek érzések
ármányos adok-kapok
embervilága

rügyező bokrok
napos kövön macska ül
békebuborék

februárvég

kint borongó fény
tulipán szirma rebben
szobában tavasz

hideg

északi fényfal
csillagpöttyös köpenyben
távoli vándor

tavasz a télben

egy angyal szállt át
a rét felett béke kék
és fehér fénye

idős

már nem szárnyalok
álmomban is álmodom
létet figyelve

palacsinta

tányéron a hold
kráterek hegyek foltok
csoki és lekvár

mire felnőtt

nincs többé együtt
családod vendégeként
bárhol is élhetsz

szülőtlenül és
újra szülve magadat
az otthon te vagy

lét

időtlen lélek
sorsa testben terhes,
cipeli önmagát

kötelék

harcos túlélés
adok-kapok kín gyönyör
játék az élet

a hála szőtte
háló soha nem ereszt
lánc és vetülék

ma megint

alkonyig tartó hajnal
vágytalan, csendes
eső neszez
csak Chopin zúg a zongorán

a lét álma

életálmodás
tetteket hajtó vágyak
homokon virág

áprilisi sóhaj

szirmok és hó hull
április vacogva vár
új feltámadást

megint napsütés

száraz levél verébként

billeg rügy mellett

majd

szirmok és hó hull…

örök

hatalom

szavak savak a
létszövet borításon
át lélek jár kel

megújulás?

reggeli kávé

napfényben fürdő
macska ül ölben vállon
a lábnál kutya

várakozó

árnyékos a nap
bent ágyon macska fekszik
lustán ködös kint

szövök szavakat

rongyból falakat
házat ajtót takarót
ágyat hogy ne fázz