böjtidő

fúj a szél, dúdol
ritmust ver hozzá szakadt
bádogtetővel

csámpás ritmusa
szétcseszi az éjszaka
álmodó csendjét

a tó

jégleheletű
fénybe mártott ecsettel
tükröződő sík

... izé

Emlékszel a tanmesére, mikor a bekötött szemű (vak) tudósok tapogatják az elefántot?
Na, tulajdonképpen ez vagyunk mi mindannyian, ahogy a teljességre vakocskán tapogatjuk az Életet.

 

Kell egy kis idő, mire az ember megérti a tanításokat ... sajna addigra eltelik az élet java :-D

telecske

fehér-kék semmi
pilinckázó hópelyhek
bágyadt téli fény

öreg nyár

borzas bronz indák
vadszőlő vére fröccsen
verébricsajban

női lét

katángnak lánya
korán nyílik, napba néz
aztán már kóró

visszahúzódva
magot, fiat nevelő
gyökérben őrző

meleg

fénysugárból font
kötélen hinta libben
nyári fák között

látom

a bokrok fölött
tovasuhanó biciklin
ül derűs arccal

ide int, megy, intéz ...
zöld ballonja, mosolya
Bánhida fölött

ballagok utána
az időtlenség felé
barátok várnak

múló

Huxley öregkor
filmek álmodás-sora
lefolyó smink, élet

örök

időfolyamban, s
függetlenül nélküle
várva a tavaszt

szorongató

hírek érzések
ármányos adok-kapok
embervilága

rügyező bokrok
napos kövön macska ül
békebuborék

februárvég

kint borongó fény
tulipán szirma rebben
szobában tavasz

hideg

északi fényfal
csillagpöttyös köpenyben
távoli vándor

tavasz a télben

egy angyal szállt át
a rét felett béke kék
és fehér fénye

idős

már nem szárnyalok
álmomban is álmodom
létet figyelve

palacsinta

tányéron a hold
kráterek hegyek foltok
csoki és lekvár

mire felnőtt

nincs többé együtt
családod vendégeként
bárhol is élhetsz

szülőtlenül és
újra szülve magadat
az otthon te vagy

lét

időtlen lélek
sorsa testben terhes,
cipeli önmagát

kötelék

harcos túlélés
adok-kapok kín gyönyör
játék az élet

a hála szőtte
háló soha nem ereszt
lánc és vetülék

ma megint

alkonyig tartó hajnal
vágytalan, csendes
eső neszez
csak Chopin zúg a zongorán

a lét álma

életálmodás
tetteket hajtó vágyak
homokon virág

áprilisi sóhaj

szirmok és hó hull
április vacogva vár
új feltámadást

megint napsütés

száraz levél verébként

billeg rügy mellett

majd

szirmok és hó hull…

örök

hatalom

szavak savak a
létszövet borításon
át lélek jár kel

megújulás?

reggeli kávé

napfényben fürdő
macska ül ölben vállon
a lábnál kutya

várakozó

árnyékos a nap
bent ágyon macska fekszik
lustán ködös kint

szövök szavakat

rongyból falakat
házat ajtót takarót
ágyat hogy ne fázz

tél a kertben

szélrázta száraz
levél ághoz ragadva
remény ameddig

nyelénél csendben
kéreg alatt várva él
alszik rügy bogár

70

úton a fénybe

emlékszem
beavató fényre,
lebegésre, zuhanásra,
sötétre
testre, vérre
vízre, tűzre, ölésre
halálra ölelő születésre
most ember
vagyok úton
a fénybe

vízkereszt (vagy amit akartok)

ismét dobozba
zárt angyalok csillagok
múlt karácsonyok

vízkereszt (vagy amit akartok)

emberlét

 

naponta újból
világot teremteni
vele önmagad

világod helyed
kis morzsája egésznek
benned a minden

öregedő

 

múló évekkel
ülepedő  percekkel
súlyos vemhes test

magammal terhes
lélekszülő születés
vajúdó létben

hideg reggel

 

bokorba bújva
fekete csomók ülnek
macska és rigó

vadszőlőt csippent

madár az ághegyen fönt

macska lesi lent

 

sors

 

ághegyen billeg

szét néz megrázza magát

majd egy zuhanás

 

vagy le a mélybe

vagy szárnyra kapva tova

más világ felé

haiku ...

 

nem vers, betűkkel

rögzített pillanatok

sora, létképlet

beszélgetés Apámmal

 

Isten a maga képére teremté az embert ...
aztán az ember istent teremt a maga képére

őszfoszlány

zöld fények árnyak
barangoló emlékek
csendes vágyódás

Mike Oldfield zenéje

kutya

napot fókuszál
szemhéja mögül lesve
boldog szuszogás

Megint itthon

 magam

bent kő növekszik
merev nehezebb a test
lélekpille száll

Írország

A szél

mint komisz kölyök
lányhajat tépve, fészket
borít, madár sír

cselló és bőgő
zúg mezőkapu csöve
bárányszösz repül

 

 nyaram

szurokba szúrt jel
forró nyoma a napnak
fecskecikkanás

bodza lonc fenyő
illateső szélben nap
rovarfelhő száll

rengeteg zöldben
varjak csókák fekete
barmok szerteszét

 

 esős

mezőn bús barmok
fejüket összedugva
nyílzápor eső

babaszobának
bíbor függönye mögött
megpihen a nyár

dünnyögő

nap szél eső köd
napos szél szeles eső
ködös esős nap

üvegen zizzen
ablaknyi szűk világban
bogárkarantén

 

gyávaság

befejezni mint
visszagördülő szikla
a hegyre fel

nagytakarítás

Fantom kiadó

 

egy szellem kísért
bújva ládámba, polcokon
megválnék tőle kedvesen,
mert nincs helyem

múlás

idő és óra
csapdával szelet fogni
nézni míg elfut

játszani istent

játszani istent
álomban vagyok álmom,
hogy vagyok

mint

búvó patakként
csörgedező percidő

előtör s vissza

lélekkaparó mély
köhögés néha kínzón
felráz majd elhal

így növekszik derűm

ma és holnap

hámló múló lét
nedvek savak szavanként
elhullatott bőr

tavaszváró

ablaknyi kékben
madárkeringés keres
fészket hol talál

téli emlék

vonatsuhanás
havas tarlón őz kapar
sor végén madár

ősz

Gólyákkal mennek a fiak,
fiakkal csemetéik
szívemet cserkészi a magány,
de van ki marad telemben is

április

csikószél rázza
az aranybokor haját
labdával gurul

felhőt kergetőn
kandi napfényt csalogat
a föld felszárad

Tizenkettő

hideg fátylával
beterítve a kertet
december eljött

őszi dúdoló

beült a szél a hintába

öregecske szomorú
vizes ruháját rázogatva
beült a szél a hintába

mint

most is gyerekként
élek fejembezártan
s lenyelve a kulcs

Forduló

ahogy tűnik a
fogból a csont, kopik a
tél, majd a tavasz

örök téma 2.

összeraktam, de még mindig van mit szöszölni rajta ...

(még nincs kész a nappali-műhely)

pakolódal

ide-oda-át

fogdosott tárgyak évek
életrendezés

következő ... (örök témám)

ez a fele a múltkori firkának

morgolódó

káoszdal

a kép leesett a falról

a vásznat tartó vakráma vaklárma

hamis kép emótikvigyorgó fészbúk

„az élet szép …” danolász a lázongó slágergyáros

a nem néma levente

Most, mint mindig …

… ijesztő dolog a pakolás, helyette/mellette – feszültségoldásként – ezt igyekszem rongyból összerakni.
Terv szerint 150 x 150 cm-es lesz

nyűgös

fájón

kapaszkodom
anyám ránca arcomon
viszem tovább

gyertya és koszorú

biztonságos ölelő megnyugvás

zord kalandból szőtt bölcs derű

anyám örökkön bennem él
apám hiányzik

az elmúlt időszak

... tulajdonképpen volt ez is meg az is.
Tavaly volt egy kiállításom a helyi kereskedelmi szakközép aulájában, aztán idén Észak-Komáromban.
http://www.dunataj.sk/haltrich-gyorgyi-falikarpitjai-a-csemadok-galeriaban/
... és a Fiaim muzsikáltak
köszönöm Nekik

most találtam ...

pakolás közben a 2010-es határidő naplómban:

szójáték az élettel

cicák újratöltve

 Egyszer régen, mikor még ... :-)













...  a gyermekeimnek a kedvenc esti meséje volt a Bonifác és Filemon című rajzfilm.
Meg is varrtam nekik.
Az idő elsodorta itthonról a kis figurákat.

Mivel sikerült megvenni mesekönyv formában is - még anno -, most már az unokáknak is kedvence lett a két cica, „kiket” ismét megvarrtam. 
Természetesen a mese is.

szürkeség

alkony, éj, hajnal
aztán lassan visszatér
szívünkbe a fény

most üres

lélekforgásban
megint elment valaki
aztán majd jön új

hideg

megfagyott szirmok

mint tövisre szúrt lepkék …

bokorba bújt tél

még

létkalitkában

bíbor-velúr fészkében

szívmadár verdes

év vége elé ...

Mostanában ilyesmikkel foglalkozom.




unom már a lomtalanítás-felújítás-takarítás körbenjárósságát ... de ne elégedetlenkedjek :-)


























nekem inkább a kunyhónélküli, de valószínű a megrendelő a kunyhósat kéri

november 1.

időkapszula

a ház

emlék-por bevonat

mi lépéstől kavarog

száll, neszez, elül

időkapszula

hogy is van ez?

... a hernyótól viszolygok,
a pillangót csodálom

nem tudtam még túllépni ezen.

majd

mikor keresnél

fehér kócos égben

a rózsa-piros fényben

mindig megtalálsz

(vázlat)

látás

Kísérlet

advent

Emlék

ablakban suhanó kép

csíkban szőtt tájlepedő szélén

cakkhegyek ormán pikófa

zöldek sötétek kékek

Apám

lábánál gyors patak

lassan táguló tér

Anyám

Képek, mint álmok kúsznak elém

Ülünk a lefüggönyözött kis szobában a csupasz sodronyú ágyakon, riadt kis verebek, a négy gyerek. A holmink ágyneműbe kötve, két hatalmas batyu.

Gyertyafény, szorongás, Édesanya kisírt szeme.

Várjuk Édesapát, kit már napok óta nem látunk, s mi gyerekek nem is hallottunk felőle ... bár rémlik, mintha az egyik éjszaka, mikor kimentem a vécére, a konyha csukott ajtaja mögött anyám-apám izgatott suttogását halottam volna.

Édesanya időnként kiles a függöny mögül Tata felé, figyeli az utat. Várjuk apánkat, hogy jöjjön a teherautóval, mert megyünk. Megyünk, ki.

…

Hajnalig várunk, ott alszunk a csupasz sodronyon.

Reggel Anyám visszacsomagol …

A vasút felől katonai vonatok robogó, hosszú sorát halljuk, vonulnak az oroszok a tatai laktanyába.

...

Aztán apám napok múltán hazavetődik, meggyötörve, fáradtan.

Évekig még minden szombaton, a hét utolsó munkanapja után éjszaka hozzák haza, véres sebekkel, részegen, az utca végén kilökve az autóból.

Ötéves voltam.

vagyok és látom

változások nyara?

s megint nyár

 

sárgán izzó fény

érett körte, tottyanó

hajban fűkalász

virágok

hm ...

a szülinapomtól nem készültem ki, bár voltam beteg is az elmúlt időszakban, aztán kizökkentett a tavaszi tél, majd a hirtelen nyár már a kertben tart ... no és a Kicsik is ...
aztán a fellépések - ma házi premier
majd csak lesz kép, textil, baba ... bármi

amúgy jól vagyok

tükör és gép

mikor még bátran játszottam azzal,
hogy felcseréltem a számokat ... már itt sem 24

 

ma

20 év különbség




 ó, ha megint szemüveg nélkül láthatnék!

február

nap, felhő, szél

 

ismét hófüggöny

kint fázón bújó madár,
bent sötét, hideg

napos felhő, szél
viháncoló kismacska
remény tavaszig

most ez ...

Kíváncsi voltam,

hogyan nemezelhető össze a gyapjúval a horgolt csillag. Elég nehézkes volt, meg kellett öltenem a formát itt-ott. Aztán - mivel többféle minőségű anyagot igyekeztem összedolgozni, inkább vettem nemezelő tűt és azzal fejeztem be.

anyaga:  nemezelő gyapjú,
              fényes, fésült gyapjú
              kevert kötőfonal
              műselyem fonal

 Persze, a vett két tűből szinte azonnal eltörtem az egyiket, de így is sikerül.

reggeli kávé

szemlélő

 

szemekbe kúszó

tükröződő rétegek

bent csend – Isten néz?

még mindig tél

margóra

ágy–asztal–tévé

egy időszak leltára

múlt, jelen … mi lesz

tél

játszik a fény
hideg szobába nyarat
ígér életet

emberes (2)

tél 

 

olvadó eresz

alján guruló vízgyöngy
estére jégtőr

fényárnyak

emberes …

köd-sóhajú nap
sárga-rőt rebbenése
lépte a télig

húgyszagú reggel

évek intimbetétje

arcodon a smink

ajtó üvegén

idei macska ugrál
neked dorombol

* amúgy minden rendben, csak álmos-nyúlós az idő

játszunk

A mai játszózásunk Zsófival, Teki.

nemez, dió-teknővel – kb. 8 centi;

az ő pici kezébe pont jó

most is - mindszentek

ólmos ég alatt

kergén kapkod, tép a szél

kócos bokorba

bent sárga szűrt fény
vibráló és szembántó

álmosan sötét

ablak-világból

tépett rózsa integet

megint vizes köd

p.s. és lett harmadik kép is, így kerek nekem

„őszike”

reggeli kávé

fotelben ücsörgő fény

Boccherinivel

„vége van a nyárnak”

... próbálkozás, hátha még sincs vége.






Zsófi cinege-madárkája – gyapjúból gyúrtam

„nincsen cipőcskéje máig se szegénynek”

Megérkezett

2012.09.05.
kisMarci

rajzoltam

Zsófi - ma
a fotó kissé kék, de valami ilyen

kisebb technikai malőr

volt ugyan a "némaságom" oka, de vagyok
teszek-veszek-matatok a ház körül, unokázom
olyan az egész, mintha nyaralnék - az időjárás is olyan

és vannak mostanság "ők" is,
a kis vadászok

            Téli kosztos vendégeink beköltöztek a Nagyfára. Megtelt madárdallal az udvar.
Madár és Madárné lelkesen röpködnek, szedegetnek „tücsköt-bogarat”, kukacot, gilisztát – no és a „macska-kekszet” –, mindent mi szép és jó egy rigó számára. Időnként nagy cserregéssel jelzik, hogy „vigyázat, macska jár erre” (persze, hogy jár, hisz macskás hely ez, már ősidők óta), aztán eltűnnek a cseresznyefa bozontjában. Kis cirregések jelzik, hogy tetszik a családnak a zsákmány.


            Ma arra keltem, hogy rettenetesen kiabálnak Madárék ... ja – itt lustálkodott a fa árnyékában két öreg cicám.
De csak nem akar alább hagyni a lárma! Odáig jutottunk, hogy már én is kirohantam, tapsoltam rájuk, mert kezdett elviselhetetlenné fajulni az állapot. Elsőre nem láttam semmi rendellenest ... aztán majdnem ráléptem a zaj okára.
Öklömnyi, szürke tollcsomó volt a kisebbik fa alatt, a fű között. Az öreg macskák továbbra is heverésztek, nem törődtek semmivel.
Lehajoltam Kismadárhoz – él-e még? Élt. Megfogtam gyengéden - no erre figyelt csak föl a macska! Hirtelen a fióka felé kapott, de időben megfogtam ... volna, ám a kis buta kiugrott, és beszaladt a padlásföljáróba! No – mondom –, az a biztos hely, ahol jó ebéd leszel a cicának! Ezzel kiszedtem a lépcső alól és föltettem a fészkük közelében a kisház tetejére.
            Sikeresen hazajutott – egyelőre.

mostanság

a jó idő, a kert, a kertben az unoka miatt,
csak kisebb dolgokra jut időm.

perpetuum mobile

illúzió

üvegben lángtánc
rebbenő árnyak, fények
vetít az élet

ünnep, megújulás, remény

egy álom margójára

mi végre

óvó fészek

fényes palota

málló kunyhó

koszló kupaca

mi végre jön, megy

kincs-szemetét szétszórva

rajta nő virág