képek

szín fény árny forma
testetlen mozdulatok
fejbe zárt élet 

vonalak foltok
papírra vetett képek
a lélekmeséi

gondolatrögök
amelyek elvezetnek
az éntől énig

csendes permet

nyárvégi délben
szitáló permeteső 
kinyíló katáng

forróság-szünet 
bogár madár sem rebben
nyújtózkodó kert

lassú őszbe fordulás

sodródós

ma láttam valamit ...
magasan a tömbházak fölött lebegett
- megálltam nézni -
lassan sodródott, mint egy szappanbuborék,
olyan verébméretű, 
nem csillogott, hanem hófehér volt
időnként megrebben, mint egy pille, kicsit forgolódott
aztán tovalibegett a hegy felé

hozzám szólt egy dohánybarna-ködös ember
nem értettem mit mondott ...
a fehérséget elvesztettem szem elől

...

a Föld az anya
testvér minden létezés
mert Nap az apa

ember ki habzsol 
tudónak hívén magát 
Minden ellen tör