advent

egy nejlonzacskó
lassan kúszik az úton 
hömpölygő ködben

meglibben forog
sötét árnymedúzaként
kóró bólogat

nap-éj-egyenlő
vibráló lámpafényben
nyirkos december

Erzsébet napján

novemberközép 
bujkáló arany fényben 
ág között madár 

reggel zúzmara 
bent meleg kenyérillat 
párnán macska ül

nagyon ősz

sirály felhőt hajt
sötét gomolya alatt
ágak kapdosnak

bokorba bújó
bogyót kereső rigó 
veréb pittyegés

kutya szuszog odújában

még október

 

szellő por bogár
napsugár-tündértánc leng
póknyálon csillan

az ősz utolsó
derűit osztogatja
kertasszonyságnak

avarkabátban
didergő hamarsötét
fényről álmodó

október vége

bágyadt nap fafüst
csócsált patkánytest fűben 
rebbenő rigó

kókadó árnyak
ágak libbenő levél
aludni készül

bent süteményillat

októberközép

seregélycsapat
serénykedik vadszőlőn
bogyót csipeget

ricsajra ugrik 
árnyban szuszogó kutya 
csapkodó szárnyak 

ősz szőtte képek
sárgák barnák vörösek 
csendes éjszakák

képek

szín fény árny forma
testetlen mozdulatok
fejbe zárt élet 

vonalak foltok
papírra vetett képek
a lélek meséi

gondolatrögök
amelyek elvezetnek
éntől az énig

csendes permet

nyárvégi délben
szitáló permeteső 
kinyíló katáng

forróság-szünet 
bogár madár sem rebben
nyújtózkodó kert

lassú őszbe fordulás

sodródós

ma láttam valamit ...
magasan a tömbházak fölött lebegett
- megálltam nézni -
lassan sodródott, mint egy szappanbuborék,
olyan verébméretű, 
nem csillogott, hanem hófehér volt
időnként megrebben, mint egy pille, kicsit forgolódott
aztán tovalibegett a hegy felé

hozzám szólt egy dohánybarna-ködös ember
nem értettem mit mondott ...
a fehérséget elvesztettem szem elől

...

a Föld az anya
testvér minden létezés
mert Nap az apa

ember ki habzsol 
tudónak hívén magát 
Minden ellen tör

nyári est

szomjas-szédülten
egész testét fürdetve
issza az esőt

a zápor után
jóllakottan megpihen
ködtakaróban

fű között bújó
tücsökciripeléssel
durmol a kert

forró nyár

lomb árnyékkeze
szúnyoghálót tapogat
éjszakai nesz

fáradtan lebben
enyhet lehelve szerteszét
az alvó világba

sárga lámpafény
csillagok reszketése
cirrenő tücsök

összegző

a szem néz

az elme vetít
kényszerpályás videós 
filmet dobozol

bezárt lelkeknek 
áloméletet diktál 
a szívtelenség

az ébredéskor
már csak a halál mutat 
kezdéshez utat

de a szív lát

melegedő

gyöngyházfény csillan
s a szürke is kéken zöld
napszűrő csipke

pillanatnyi csend
mint szappanbuborékba
zárt édenkertben

macska napozik
szellőző ágyneműben
csak bajsza rezzen

lényeg

mákszemnyi élet
gyökér szár virág majd mag
ez a mindenség

csillagkép

mint lámpa körül
lepke imbolyog forog
Vénusz-táncot jár

béke

kőfalon macska
napfény-árny embertelen
buborékbéke

nem tudom

hogy mi volt előbb
olyan tyúk meg a tojás
a fény és árny egy

az árnyékgomoly
csak robbanó fényében
láthatta magát

várón

napos délelőtt
padon ücsörgős kávés
árnyékmacska les
matató madár
mozdulatra rebbenő
csőrében szőrszál

sonka és kalács
áldozati illat leng
húsvétot várón

fájdalom

profán, egyedi
mindenségtől választó
magányba záró

kalitkamadár
zárnyitó vergődése
a tiszta léghez

mese

tavasz-herceg megérkezett
pitypang gombos zöld zekében
fején napkorona ragyog
a fák szirmot havaznak
virágok bókolnak
vállán veréb és rigó ül
dalolva új életért

egyszer

egyszer mondtam, ha
kopasz és kövér leszel
szeretlek úgy is

most nem vagy kövér,
hajadból is van elég,
mégsem szeretlek

közös életünk
elkopott, tört gyűrűje
dobozban hever

tavasz

napos fényjáték
nap fény tükör szivárvány
reggeli derű

fénycsíkban hívó
kicsalogatón a zárt
szobavilágból

töprengő

a sok gondolat
szétszalad mint a bolha
a macskadögből

vagy mi lesz vele
amikor a gazdatestből
kiszakad elszáll

utolsó sóhaj
ölelő minden semmi
utolsó kérdés

vagy más

szürke

álmos ablakok
időtlen rétegein
átsejlő a múlt

 

 

 

 

 

 

 

álmodó jelen
ablakrétegein át
szürkülő a múlt

farsangidő

kert ködjét tépi
vadmacskaként játszó szél
levélegér fut

borostyán rezeg
ringó madáretető
szerteszór magot

surrogó hangok
veréb és cinke rebben
bújik bokorba