telecske

fehér-kék semmi
pilinckázó hópelyhek
bágyadt téli fény

öreg nyár

borzas bronz indák
vadszőlő vére fröccsen
verébricsajban

női lét

katángnak lánya
korán nyílik, napba néz
aztán már kóró

visszahúzódva
magot, fiat nevelő
gyökérben őrző

meleg

fénysugárból font
kötélen hinta libben
nyári fák között

látom

a bokrok fölött
tovasuhanó biciklin
ül derűs arccal

ide int, megy, intéz ...
zöld ballonja, mosolya
Bánhida fölött

ballagok utána
az időtlenség felé
barátok várnak

múló

Huxley öregkor
filmek álmodás-sora
lefolyó smink, élet

örök

időfolyamban, s
függetlenül nélküle
várva a tavaszt

szorongató

hírek érzések
ármányos adok-kapok
embervilága

rügyező bokrok
napos kövön macska ül
békebuborék

februárvég

kint borongó fény
tulipán szirma rebben
szobában tavasz

hideg

északi fényfal
csillagpöttyös köpenyben
távoli vándor

tavasz a télben

egy angyal szállt át
a rét felett béke kék
és fehér fénye