képek

szín fény árny forma
testetlen mozdulatok
fejbe zárt élet 

vonalak foltok
papírra vetett képek
a lélekmeséi

gondolatrögök
amelyek elvezetnek
az éntől énig

csendes permet

nyárvégi délben
szitáló permeteső 
kinyíló katáng

forróság-szünet 
bogár madár sem rebben
nyújtózkodó kert

lassú őszbe fordulás

sodródós

ma láttam valamit ...
magasan a tömbházak fölött lebegett
- megálltam nézni -
lassan sodródott, mint egy szappanbuborék,
olyan verébméretű, 
nem csillogott, hanem hófehér volt
időnként megrebben, mint egy pille, kicsit forgolódott
aztán tovalibegett a hegy felé

hozzám szólt egy dohánybarna-ködös ember
nem értettem mit mondott ...
a fehérséget elvesztettem szem elől

...

a Föld az anya
testvér minden létezés
mert Nap az apa

ember ki habzsol 
tudónak hívén magát 
Minden ellen tör

nyári est

szomjas-szédülten
egész testét fürdetve
issza az esőt

a zápor után
jóllakottan megpihen
ködtakaróban

fű között bújó
tücsökciripeléssel
durmol a kert

forró nyár

lomb árnyékkeze
szúnyoghálót tapogat
éjszakai nesz

fáradtan lebben
enyhet lehelve szerteszét
az alvó világba

sárga lámpafény
csillagok reszketése
cirrenő tücsök

összegző

a szem néz

az elme vetít
kényszerpályás videós 
filmet dobozol

bezárt lelkeknek 
áloméletet diktál 
a szívtelenség

az ébredéskor
már csak a halál mutat 
kezdéshez utat

de a szív lát