weawe: 2012

2012. november 11., vasárnap

emberes …

köd-sóhajú nap
sárga-rőt rebbenése
lépte a télig

húgyszagú reggel

évek intimbetétje

arcodon a smink

ajtó üvegén

idei macska ugrál
neked dorombol

* amúgy minden rendben, csak álmos-nyúlós az idő

2012. november 1., csütörtök

most is - mindszentek

ólmos ég alatt

kergén kapkod, tép a szél

kócos bokorba

bent sárga szűrt fény
vibráló és szembántó

álmosan sötét

ablak-világból

tépett rózsa integet

megint vizes köd

p.s. és lett harmadik kép is, így kerek nekem

2012. június 10., vasárnap

2012. május 9., szerda

            Téli kosztos vendégeink beköltöztek a Nagyfára. Megtelt madárdallal az udvar.
Madár és Madárné lelkesen röpködnek, szedegetnek „tücsköt-bogarat”, kukacot, gilisztát – no és a „macska-kekszet” –, mindent mi szép és jó egy rigó számára. Időnként nagy cserregéssel jelzik, hogy „vigyázat, macska jár erre” (persze, hogy jár, hisz macskás hely ez, már ősidők óta), aztán eltűnnek a cseresznyefa bozontjában. Kis cirregések jelzik, hogy tetszik a családnak a zsákmány.

            Ma arra keltem, hogy rettenetesen kiabálnak Madárék ... ja – itt lustálkodott a fa árnyékában két öreg cicám.
De csak nem akar alább hagyni a lárma! Odáig jutottunk, hogy már én is kirohantam, tapsoltam rájuk, mert kezdett elviselhetetlenné fajulni az állapot. Elsőre nem láttam semmi rendellenest ... aztán majdnem ráléptem a zaj okára.
Öklömnyi, szürke tollcsomó volt a kisebbik fa alatt, a fű között. Az öreg macskák továbbra is heverésztek, nem törődtek semmivel.
Lehajoltam Kismadárhoz – él-e még? Élt. Megfogtam gyengéden - no erre figyelt csak föl a macska! Hirtelen a fióka felé kapott, de időben megfogtam ... volna, ám a kis buta kiugrott, és beszaladt a padlásföljáróba! No – mondom –, az a biztos hely, ahol jó ebéd leszel a cicának! Ezzel kiszedtem a lépcső alól és föltettem a fészkük közelében a kisház tetejére.
            Sikeresen hazajutott – egyelőre.