volt sokminden

és semmi szokatlan ...
tipródom ...
öt napot voltam „otthon”: kissé összeráztam, letisztítottam a szlovákházi képanyagot, a paravánokat újra tapétáztam, most még kiszedem a feliratokat szlovákul és magyarul - tíz nap múlva országos, nemzetiségi konferencia lesz, arra kell, hogy mutogatható legyen ... jövőhéten még a kézműves munkákat is kiállítássá kell rendezni, a textilgyűjteményt tisztítás után a helyére tenni ...
közben kicsit az udvart rendezgettem, a fűszerkertben pótoltam a növényeket, megreguláztam a vadrózsát, a rózsákat, sásliliomokat, a fűben a hepéket és a hupákat, mert az autók mindig kitúrják...
Marcim rendezgeti a lakást, a babaszobát, Tami pocakját kétkézben tartva, elmerengve nézi ügyködő párját - várjuk a kis Megérkezőt

****
aztán visszatérve a csendesből a zajba
Peti reggel, suliba menet a buszon végig fogta a kezem, cirógatott és cirógattatta az arcát ...
mégiscsak hiányoztam neki

gyorsító

A minap láttam egy műsort a táplálkozás-problémás gyerekekről, valamelyik ismeretterjesztő csatornán ...
Ott volt, hogy van olyan trükk, hogy étkezés közben - de akár csak ülés közben - a gyerekek mocorognak, a lábukat rázzák. Így felgyorsul az anyagcseréjük, és mégsem épül be mindaz, amit gondos felügyelet mellett megetetnek velük. A filmben többször rájuk is szóltak, ha így tettek.
Nos ... kipróbáltam ...
:-)

nézem

... hát nem ír senki?
én sem.

visszavonhatatlanul itt a tavasz

újhold

március 15. Nap süt, szél fúj ... de a hajam még mindig tart!

fura álmom volt: megújító (fiatalító, tisztító) kezelésen voltam, aztán a mosogatóban megmostam a kezem ... erre mérgesek lettek rám, hogy az nem eu szabvány ... hazaküldtek ... velem volt a Gyerek, de nem emlékeztem, hol van a "haza menni" ... egyszerűen nem emlékeztem a lakásomra, csak arra, ahol sokáig éltem, a kertre, fölötte a csillagos égre..., de az már rég nem az enyém ... a Mesternőm jött velem szembe, és számonkérte, hogy miért állok mindenhez így hozzá: sosem viszem magamtól tovább a vállalt, közös dolgokat, csak azt végzem el, amit kiszabnak rám, illetve időnként lelépek, és csak a saját kis dolgaimat bütykörészem, amiket amúgy, magam nem tartok sokra...
... és nem találtam a hazautat.

tavaszváró

kissé összemosódó napok ... fázósan

bár volt benne szombati videó nézés a Ludwigban, vasárnap az opera Hidegkúton ... élveztem mindet, de valahogy rányomta bélyegét napjaimra a szinte folytonos szédülés, mindenben és mindent bizonytalanná téve ...

pedig úgy elkerülném az orvoshoz-menést, a kivizsgálást!

ma megint tíz óra alvás kellet, hogy összeszedjem magam

emlék

34 éve ilyenkor már a folyosón tipródtam...
annyira vártam, hogy már nem is éreztem semmi mást

ez egy furcsán kedves korszak volt...

aztán volt megint kiállítás megnyitó, este a Szél utcában.
http://tar.infotars.hu/np959/
...itt olvasható az alkotóról.
Jó hangulatú megnyitó volt.
A képanyag amolyan bősz-magyar-sámán-férfilélek, erőteljes, tiszta színekkel, vibráló ecsetvonalakkal. A sámánszék/oltár néven jelzett tárgyak - amolyan "beszélő", SZÓ-székek tetszettek leginkább.
(a beszélő madarak motívum kapcsán... jelen esetben "Isten szól hozzánk – mi szólunk Istenhez" érzet bennem)

intermezzo:
Az est végén, búcsúzáskor oda jön hozzám a Mester és puszi-puszi, mosolyogva elköszön.
- Ismered? - jön a kérdés.
- Nem - mondom hamiskásan -, csak szépek a színeim (ez ma egy megjegyzés volt), és ezt egy festőnek kell tudni értékelni!
A mai nap hajat mostam.