2009. szeptember 14., hétfő

évszakok


kész a szőnyeg első darabja!

70 cm széles, és kb. kétméter
ez a szárny a nyárvége-ősz-télelő


sok-sok rongy színenként, soronként válogatva ...

2009. szeptember 9., szerda

ez van

Hétfő óta iskola, és úszás megint - heti két alkalom ...

szép volt a megnyitó!
az emeleti nagyteremből - az óvónénik által nyitott - virágfolyosón át haladt a kis csapat, a saját termébe: diákok, tanárok énekelve, kezükben fehér virág, végig a folyosókon, lépcsőkön ... és a szülők, testvérek barátok is mentek az immár "csibéknek" nem nevezhető, nagy elsősök után.

most úgy érzem, szívesen lennék iskolás ebben az iskolában!
(egyébként nem szerettem iskolába járni)

ma befejezem a meseszőnyeg első szárnyát, a héten beviszem a suliba

2009. szeptember 5., szombat

évszakváltás

álmosság, borus reggel, enyhe nátha

tegnap 40 centit szőttem

****
aztán kisütött a Nap
ma nem szőttem, csak takarítottam, rendezgettem

2009. szeptember 4., péntek

kiállítás

csak annyi maradt meg bennem, hogy lírai és mégis férfias
formák, amit bárki megtalálhat, és ami megtalál (akár) engem ...

nem érzem rajta a szájbarágva heroikus történet-sodort, a világmegváltva-grimaszt

nem-szobrok ... lenyomatok, kihasított részletek, gondolat szikrák, érzetek
álomfogók
létfogódzók

2009. szeptember 1., kedd

aha

megint eltelt jónéhány nap, mióta írtam...
Arra jöttem rá, hogy sokmindenhez kéne kép is, ha már naplót vezetek, de képeket legfeljebb rajzolhatnék - mivel nincs jól használható (egymással kompatibilis) képrögzítő eszközöm.

A 20-i ünnepet csendesen, az állványom mellett töltöttem, este néztem a tűzijátékot az erkélyről, de csak kicsit, mert rájöttem, nem érdekel. Asszem bosszant ...
Tudom, hogy kell ünnepelni, szüksége van az embernek a kikapcsolódásra, az örömünnepre, de egyre távolabb van tőlem az ilyenfajta "parancsra" ünnep (s a legtöbb az) ...
Elmentem néhány napra Tatabányára, Lacusék - úgyis a Balcsiról arrafelé jövet - kirakták nekem Petit. Ez a néhány nap jó volt ... megint vasalgathattam a családi abrosz ráncait ... egyre nehezebb Mamával ... sértett énjével, ahogy rendezné a múltat, ahogy megbocsátana és bocsánatot vágyna ...
Látszólag friss és jól van, de olyan folytonosan helykeresősen búcsúzkodós ...

Petivel fölfedeztettem Micimackót!
Azóta ez az esti mese, már vagy harmadszorra kezdjük előröl - nagyon élvezi, érti a szófordulatokat, a humorát :-) ... hiába no: már elmúlt 7 éves!

Most a nyár utolsó vasárnapján eljutottunk kettesben Kőszegre. Nagy szeretettel fogadtak unokahúgomék, Peti is nyíltan, szeretettel fordult feléjük. Először találkozott a család ez ágával, kivéve Ritát, ki még a nyár elején volt néhány napot Tatabányán. Valószínű Rita miatt volt rögtön olyan elfogadó a többiekkel szemben ... bár Peti alapból, hihetetlenül nagy bizalommal van a felnőttek iránt (asszem erre nagyon oda kell figyelni, mert veszélyforrás is lehet) ... hm ... gyereknevelésünk kettőssége: szeretetre, bizalomra neveljük a gyereket, és ezzel kiszolgáltatottá is tehetjük a nem kívánt, idegen hatások iránt ...
A vasárnap délelőtti jehovás összejövetelre persze nem mentem el. Helyette sétáltunk, beszélgettünk Ritával Kőszegen, együtt játszottak a kicsik, Emese és Peti - a két nagydumás roppant jól elvolt egymással :-), együtt aludtak, fürödtek, ettek, játszottak.
Este, Judittal fél éjszakán át beszélgettünk Hitről, Jehováról, a gyülekezetbe járás fontosságáról és nem fontosságáról ... a válása kiperdítette sablonos asszonylétéből ... nem zavar, ha ő ebben a felekezetben találja meg a belső békéjét ...
... az elferdülések általában nem a szentírásokban keletkeznek, hanem az emberben, amikor átteszi az olvasottakat a gyakorlati életébe, amikor a írott "törvényeket" a saját céljai szentesítésére használja ...
Ismerem az unokahúgomat, ő jó ember.
Csilla csak hétfőn reggel jött haza - hisz mindjárt kezdődik az iskola.
Mesit elkísértük reggel az oviba, majd egy közös búcsú-reggeli a nagylányokkal, és a déli gyorssal mi eljöttünk.
Peti szerint az unokanővérei: Csilla nagyon szép, és Ritának finom, bársonyos a bőre, Mesi is szép, csak ne visítana annyit (állapította meg a kis hétéves macsó).

Ígérvényt tettünk a máskor is ottlevésre :-) (csak ne lenne olyan messze)
Ugyan vittünk fényképező gépet, csak éppen nem volt benne működőképes elem ... mobillal csináltam néhány képet, de azon sem volt elég hely ... így hát, illusztráció ismét nincs ... talán, majd küldenek képeket a lányok ...

*
egy kedves közjáték...
Beszélgetés közben megjegyeztem, hogy a kislánynak - Mesi ötéves - mindig kócosan lóg a hosszú haja, folyton azzal babrál, és talán meg kéne igazítani, vágni kéne neki frizurát, hisz nem lehet mindig királylányos frizurában "létezni" ... A kicsi megbántódva, duzzogva elrobogott, Peti utána. Egy idő után - mi már meg is feledkeztünk róluk -, Peti számonkérően (főleg felém) berobog: - Hogy néz márki egy lány kopaszra vágott hajjal? Hogy gondolhatjuk, hogy az jó? ... ÉS egyáltalán ... AZ LESZ A LEGJOBB HA BÉKÉN HAGYJUK (Mesit)!

Megvédte a kisLovag a Hercegnőt :-)