talán a tegnap éjjeli film hatására ...
Megint az én házamban voltam, megint újabb, tágasabb részeket, szobákat fedeztem föl benne ...
Most egy - eddig nem látható - ajtón át egy hátsó szobába mentem, ami nagyon régi volt, kicsit olyan barokkos, bár semmi díszítése nem volt. A négyzetes szoba magas belmagasságában a szemközti falon fölül volt egy fülkés kisebb ablak, a fülkében szép, régi porcelán teáskészlet, asztali lámpa (sólámpa?) ... balra kinyílt a fal - amolyan oszlopos megoldással, innen ismét két - egymásba nyíló tér - pince-mély és padlás-magas, boltozatos helység, nagyon szépen kiépítve téglából, kupola-szerűen. A pincerészbe lemásztam, jött utánam a Gyerek - olyan volt, mintha barlangban másznék ... innen nyílt kifelé a kertbe egy ódon ajtó, a kertben állatok (baromfi, kecskék), harsogó, szép zöld ... bejöttek a szomszédok (barátok, mintha rokonok), valamit kértek kölcsön ... L vállat vonva lerázta őket - "mi közünk hozzájuk, egyébként is MIT KERESEK én ITT, és miért engedem a Gyereket ilyen helyre" - kiparancsolt onnan ... . A szobában el kezdett nőni a só ... mindent bevont. A levegő nagyon jó lett, de mindent borított be a só, a porcelánt az ablakból összeszedtem, és mielőtt a kezemet is kezdte belepni a hideg, fehér kristály, felébredtem.
A reggeli öltözködés, tollászkodás, vakarózás-kenegetés közben furcsa - rám nem jellemző - pánikérzet fogott el ...
Mostanában többször jön megint, hogy nem érzem mi lesz a jövőben ... általában kb. félévre, egy belátható időre érzem, hogy mi várható, néha egy villanást a jövőből, ha mást nem, egy biztonság-érzetet ...
Asszem ez - azon túl, hogy Peti iskolába megy - a változások ősze lesz!
Megint ...
ja, az ovis szőnyeg kész, már "csak" kéne rakni valamit a maradék jó-egyméteres vetésre, hogy ne menjen pocsékba a fonál :-)
